Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

Parasztsors a huszadik század első harmadában

Parasztsors a huszadik század első harmadában

A tizenkilencedik század második felében és a huszadik század elején a magyar társadalom törekvése a nemzeti állam megteremtésében merült ki. Háttérbe szorultak a társadalmi kérdések, a közvélekedés szerint a nemzet, a haza, az ország, a nép boldogulása az Ausztriával való egyenjogúság megszerzésével teljesült ki. A megállapodás a birodalmat képviselő bécsi udvar és a korabeli magyar társadalmat politikailag leginkább reprezentáló közszereplőknek a kiegyezést pártoló csoportjai között köttetett. Ezáltal létrejött az a belső ellentmondás, amely szinte a Parasztpárt megalakulásáig jellemezte a magyar társadalmat, hogy bár az emberek többsége élvezte a konszolidáció előnyeit, magát a kiegyezést viszont mind a hazai nemzetiségek, mind a magyar érzelmű lakosság zöme elutasította. A liberalizmus eszméje vezérelte a társadalmi átalakulást, melyben a konzervatív erők, az arisztokrácia, az egyház és az uralkodói házhoz kötődő nagyiparos csoportok vettek elsősorban részt.

1867 és 1914 között 17 kormány és 4 kormánypárt váltotta egymást. A számok azonban nem rejtettek tényleges váltógazdálkodást. A kiegyezéssel kialakult, lényegében liberális jellegű berendezkedés demokratikus irányú továbbfejlesztésének programját egyetlen kormány sem vállalta. A továbblépésre való képesség hiánya talán legplasztikusabban a választójog alakulásán mutatható be. 1848-ban a lakosság mintegy 7-8%-a kapott szavazati jogot, részben vagyoni, részben műveltségi elbírálás alapján. Az 1874-ben elfogadott újabb választójogi törvény kisebb módosításaival is inkább a szűkítés irányába mutatott. A választójogosultak aránya a dualizmus időszakában végig 6-8% között ingadozott. A korszak elején ezzel nem is volt baj, hiszen megfelelt az európai normáknak. A

9