Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1983

Rólunk, ill. elsősorban rólam: valóban az alagút vége felé járok, a műtét után három hónappal tartott kontrollvizs- gálaton kiderült, hogy minden meglepően jól sikerült, s a mankózásról áttérhetek a botozásra, aztán majd az egy botra. Most kezdek tanulni botozni, s bizony nem könnyű. A mankózásba egészen jól belejöttem, de azért örülök, hogy megszabadulok az otromba szerkentyűktől. Április elsejétől betegállományból visszatérek a dolgozók állományába, de amíg csak két bottal tudok közlekedni, nem fogok bejárni a kiadóba, majd csak akkor, ha egy bottal is megy. Hogy ez mikor lesz, nem tudom, de nagyon remélem, nem kell újabb három hónapnak eltelnie. Azt az anyagot, amin a kiadónak kell dolgoznom, addig majd küldöncök hozzák-viszik, azt hiszem, néha szegény Irénem is lesz efféle küldönc. De ez azért már nem lesz olyan nehéz a számomra, mint amilyen a kórház után itthon töltött első jónéhány hetem volt, amikor mindent neki kellett csinálnia velem, nekem és helyettem. De jó szívvel csinálta, hálistennek és hála neki. Vagyis a körülményekhez mérten jól megvagyunk, mi ketten szerencsére még az influenza-járványt is megúsztak az idén is. Irénem most már a húsvétra készül, süt, főz, vásárol, közben takarít, mos, vasal és veri az írógépet. (Egyelőre még nem nekem, mert a Durrell-könyvet már lediktáltam, de a Mailer befejezése még csillagászati távolságra van. Most már egy francia és egy német fordítást is kerített nekem a kiadóm, hogy könnyebb - és ugyanakkor bonyolultabb - legyen a dolgom.)

Lehangoltan vettem tudomásul, hogy az idén nem számíthatok Rátok, csak leveleznünk lehet. ígérem, igyekszem erőt venni magamon, és legalább havonként egyszer megeresztek egy levelet, akár történik valami izgalmas, akár nem. (Persze, igazán izgalmas azért ne történjék lehetőleg, lábunk-karunk-satöbbink helyén maradjon.) Ti is íijatok minél gyakrabban, ha csak néhány sort, egy levelezőlapot is. Jó tudni, hogy megvagytok, és vagytok!

98