Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
Előszó a levelezéshez
maguk sem voltak itthon kívánatos személyek a hatalom szemében - és persze könyveik sem. Az író is, a könyvkiadó is természetesen haza vágyott, nem az emigráns, hanem az egész magyarságnak szánták a műveket. Haza azonban, amíg a diktatúra fenn állt, nem jöhettek, haza költözni addig nem is akartak, de művekkel jelen lenni annál inkább szerettek volna. A nyugati magyar emigrációnak ez a negyvenöt vagy ötvenhat után az üldöztetéstől menekült nemzedéke, akárhol telepedett le nyugaton, mindig hazafelé nézett, Magyarországon akart jelen lenni és azt várta, azt leste, hogy az ország mikor szabadul fel, mikor távoznak a szovjet csapatok, mikor omlik össze a diktatúra, akkor is, amikor erre még sok remény nem volt. Egyszerre jelentett ez megtartó, éltető reményt és ugyanakkor fájdalmat is a hosszú évtizedeken át tartó várakozás állapotában. A rendszerváltás még többük életében bekövetkezett, mások nem élhették meg. Vissza is tértek hazájukba Gombosék is, akárcsak Püskiék. A sors mintegy jóvátételül a hányatott életért, adott még nekik néhány évet, hogy végül életművüket itthon teljesíthessék ki. Bár a nagyon várt rendszer- váltást nem így képzelte Gombos Gyula sem, de legalább életösszegző és történeti-társadalmi elemző - és egyben utolsó - könyve, az Eszmélet című, már itthon láthatott napvilágot ugyancsak Püski kiadásában. Ám az e kötetbe foglalt levelezés idején még csak távoli ábránd lehetett a hazatérés, csak vágy, ami talán sohasem teljesülhet. 2013. 09. 01. Bíró Zoltán 7
