Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1979
1979 New York, 1979. jún. 14. Kedves Laciék! Most már igazán jó hírrel szolgálhatok: túl vagyok végre mindenen, mind a három operáción, s most már jó erőben és egészségben. Tudtam, hogy nehéz lesz, de rosszabbnak bizonyult, mint gondoltam. Mert közben Lob15 is kétszer lett súlyos beteg s mindkettővel ő is kórházba került. Először hosszú itthoni fekvés után gerincsérvvel, aztán tüdőembóliával. Ez utóbbi, ahogy történt, volt a legrémesebb. Én túl voltam a második operáción, a sebész „kiírt”, hogy mehetek haza. Lola másnap reggel bejött értem s ott a kórházi szobában rosszul lett, levitték a gyorssegély osztályra, s késő délutánra megállapították, hogy tüdőembóliája van. Természetesen ott tartották, ugyanabban a kórházban, ahol én voltam. Nekem viszont el kellett volna hagynom a kórházat, mert „kiírtak” s ilyen esetben a biztosító tovább nem fizet. Két napig azért még maradtam, közben felhívtam Szuszát Párizsban, hogy jöjjön olyan gyorsan, ahogy tud. Jött is. De nem részletezem. Lola aztán csodásán kilábolt mindkét betegségből, én áprilisban estem túl a harmadik operációmon s ezzel vége lett az alagútból alagútba menetelnek. Most már mindketten jól vagyunk, egészségesek vagyunk, s oly jóked- vűek, amilyenek csak ritkán voltunk életünkben. Eddig mindig azt tapasztaltam, hogy az életben mindenért, amiben valami jó van, előbb-utóbb fizetni kell; most rájöttem, hogy ez fordítva is igaz: még a legrosszabb is kárpótolni tud s bőkezűen jóval. Mi aligha lennénk ma olyan jókedvűek, anélkül a kálvária nélkül, ami mögöttünk van. S ez egyelőre 15 Gombos Gyuláné beceneve 44