Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1976
1976 New York, 1976. febr. 10. Kedves Laciék! Addig is, míg megíródik ígért „prózai” leveletek, írok én. Főként azért, hogy tudjátok, a régóta tervezett európai felderítő utunkra végre sor kerül. Két hét múlva indulunk. Először Párizsba megyünk Szuszáékhoz s onnan velük tovább kocsival Bécsbe. Tulajdonképpen most Bécs a fő cél, mert ott szeretnénk alaposabban szétnézni. Ahogy annak idején írtam volt, azt akarjuk lemérni, hogy áttelepedésünk megoldható-e. Ez elsősorban attól függ, hogy mennyiből lehet ott megélni. Az utóbbi időben sajnos jórész csak lehangoló információkat kaptunk. A legfrissebb Kovács Imréé, ő novemberben töltött ott pár hetet, részint a miénkhez hasonló tájékozódási céllal is (egyébként a PEN Kongresszuson „mutatta meg” magát), s azzal jött vissza, hogy ma már épp olyan drága, mint Párizs. Ez azért lehangoló, mert az elfogadható európai országok közül eddig Ausztria volt mindig a legolcsóbb. Mi azonban a rossz hírek ellenére is úgy döntöttünk, hogy átmegyünk s a saját szemünkkel nézünk meg mindent. Bécsben tíz napot töltünk, ha kell, többet is. Visszafelé jövet megállunk Salzburgban, Münchenben, s onnan Svájcon át térünk vissza Párizsba. Ezeket az utakat már vonaton tesszük meg, mert Szuszáéknak, a munkájuk miatt, már korábban haza kell menniük. Szóval, minden helyet megnézünk, ami az áttelepülés szempontjából egyáltalán számításba jöhet. így kb. négy hétig leszünk oda. Még a nyáron ígértem, hogy közös ismerőseinkről is beszámolok majd. Nos, Vatai Laciéknál nincs különösebb új27
