Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1975

házunk van, egyenetlen (göröngyös, köves, zsombékos) terepen mászkáltam, valahogy rosszul léptem, a lábam kibicsaklott s én ráestem. Ennek már több mint öt hete. Egy jó darabig csak mankókkal tudtam úgy-ahogy mozogni. De most már itt a lakásban e ronda botok nélkül is próbálgatok, aprókat lépve, egy kicsit járni. Alig várom, hogy eljussak oda, hogy ismét nagyokat sétálhassak.

Egyébként nem mondtunk le a neked már korábban megírt tervünkről. Sőt. Most már jóformán csak ez foglalkoztat komolyan bennünket. A jövő év elején át akarunk menni néhány hétre Bécsbe, hogy egy kicsit szétnézzünk, mi mibe kerül: lakás, élelem, intés, világítás, közlekedés, stb. Szóval, mennyiből lehet szerényen megélni. Az egyik legfontosabb kérdés: mennyibe kerül ott a betegbiztosítás, mert enélkül nem lehetünk meg. Itt Amerikában csak magánbiztosítás van. Ela az ember állásban van, ezt a munkaadó fizeti, felében vagy egészben, a megállapodástól függ. Ha azonban elveszti az állását vagy otthagyja, a biztosítás megszűnik. Illetve az illetőnek magának kell kivennie egyéni (tehát nem csoportos) biztosítást, ami itt nagyon drága. Biztos, hogy Ausztriában van állami (az állam által finanszírozott) beteg- biztosítás is, de mivel mi idegenek vagyunk, ebben aligha részesülhetünk. Tehát ott is csak magán biztosításról lehet szó. Pillanatnyilag ez a legnagyobb kérdőjelünk: ez mennyibe kerül?

Lacikám, a barátokról és az ismerősökről majd legközelebb. Hosszabb ideig (a derekam miatt) nem tudok még írógép mellett ülni. Mert sajnos még mindig fáj. - Iréneddel együtt mindketten számtalanszor ölelünk:

Gyula

*

25