Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Bevezetés
A nemzeti demokraták a szocialista rendszert nem felváltani akarták, hanem egy merőben más formájú és tartalmú demokratikus társadalmi és irányítási rendszert felépíteni. Azaz nem rendszerváltást és nem is rendszerváltozást, hanem egy új rend kialakítását tervezték. Számukra a kérdés nem úgy merült fel, hogy szocializmus vagy kapitalizmus, nem a keleti vagy nyugati politikai gyakorlat közötti választás lehetőségeként, hanem ha úgy tetszik egy harmadik alternatíva, a nemzetállam korszerű formája felépítésének feladataként. A rendszerváltoztató erők egy része a nyugati politikai gyakorlatot, a magántulajdonon és a piaci viszonyokon alapuló többpártrendszerű demokráciát kínálták alternatívának a szocializmussal szemben, egy másik csoport a megreformált, a piacgazdaság elveit részben átemelő, a közösségi tulajdon és az állami irányítás elsődlegességét viszont megtartó, a többpártrendszert korlátozottan elismerő szocialista társadalmi formációban látta a jövőt. A nemzeti demokraták helytelenítették a piacgazdaság mindenhatóságát, a vegyes tulajdoni viszonyokat tekintették a magyar nemzeti sajátosságokhoz legmegfelelőbbnek, többpártrendszerű demokráciában, de a népfelség elvét érvényesítő választási és irányítási rendben hittek. Nem két út közötti választást, hanem egy harmadik forma kialakítását tekintették az ellenzéki szerepük központi feladatának. Erről szólt a nemzeti demokrata ellenzék rendszerváltoztató története. Kötetünkben végigkövetjük a nemzeti demokrata mozgalom, illetve annak pártja történetét 1987 szeptemberétől 1989 őszéig. Ezt az időszakot tekintjük a nemzetépítő demokratikus ellenzék rendszerváltoztató korszakának. Amikor összegyűjtötte az új demokratikus intézményrendszerhez, politikai gyakorlathoz megfogalmazódó javaslatokat, elképzeléseket, majd azokat programmá formálva felajánlotta a társadalomnak, hogy döntsön annak szükségességéről, vagy elvetéséről. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért 1989 őszét tekintjük egy új korszakhatárnak, miközben a rendszerváltás históriájában az 1990-es országgyűlési választások jelentik a határkövet. Amint majd az okfejtésünkből is kiderül, a nemzeti demokrata ellenzék az 1930-as években kialakult népi mozgalom nézetrendszerének folytatójaként állította össze politikai koncepcióját, azaz a „harmadik út” vagy „saját út” gondolatkörét képviselte. A közéletben a nemzeti demokratákat leginkább a Magyar Demokrata Fórum jelenítette meg, mely pártként artikulálta a politikai célrendszert 6
