Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Zavarok az MDF vezetésében

működött. Az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről aláírt szerződés leszögezte, az országgyűlési törvényalkotás nem előzheti meg a politikai egyeztető tárgyalásokon elfogadott törvényjavaslatokat. A Németh-kormány a kerekasztal megállapodása alapján az Országgyűlés június 27-i ülésén visszavonta a sarkalatos törvényjavaslatokat, mindenekelőtt az alkotmány módosításáról, a pártokról és az alkotmánybíróságról szóló előterjesztéseket. A kerekasztal hat albizottsága ezek és más sarkalatos törvények végleges és kizárólagos megfogalmazására törekedett, közjogi fómmmá, mintegy törvény előterjesztővé vált (az igazságügyi kormányzat helyett), pedig politikai és szakmai legitimitása legalább annyira vitatott volt, mint az országgyűlésé. Kétségtelen, hogy a Kerekasztalt alkotó szervezetek részvételével széles társadalmi támogatottságot lehetett feltételezni ebben az előkészítő folyamatban, ám az már kevésbé volt „demokratikus”, hogy a Kerekasztal elvárta, a Parlament „fejbólintó Jánosként”, változtatás nélkül, pusztán szentesítse az általuk elkészítendő törvényjavaslatokat. Ehhez sem jogi, sem népfelség elve szerinti felhatalmazása nem lehetett a Kerékasztalnak.

Emlékeztetni szeretnék a nemzetiek által 1988 őszétől javasolt Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásának koncepciójára, mely legálisan, a társadalom által felhatalmazottan végezhette volna el a törvényelőkészítői és az azt törvényerőre emelő munkát. A tárgyalásos rendszerváltoztatás azonban más úton haladt. Figyelemre méltónak tartom Südi Bertalan országgyűlési képviselőnek, aki egyébként a kritikus és hiteles képviselők egyikének volt tekinthető, azon hozzászólását, melyet 1989 októberében — utólag, a bekövetkezett események fényében — mondott: „A Nemzeti Kerekasztal résztvevői közül utóbb többen figyelmünkbe ajánlották, hogy az ország jövőbeni sorsának jobbra fordulása érdekében csadakozzunk a fejünk fölött, a mi teljes kirekesztésünkkel köttetett megállapodáshoz. Mármint, utólag. Tehát azt követően, miután nélkülünk döntöttek a hatáskörünkbe tartozó legfontosabb kérdésekről. [...] Nem valószínű, hogy egyedül vagyok a képviselők között, aki [...] az irányító pártállam kényszerítő mechanizmusától végre függetlenedve, következésképpen mostani szabadabb társadalmi légkörben csak nehezen képes újabb — jószerével intézményesült - megaláztatás elviselésére. Rá kellett ugyanis döbbennünk, hogy szánalmas figurákká degradálódtunk, akiknek maholnap gondolkodnunk sem igen ér289