Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A Lakiteleki találkozó előtörténete
való tartozást, annak a közösségnek a boldogulását jelenti, melyet a közös nyelv, a közös kultúra és a közös történelem formál egységes egésszé. „Közös magánérdek’12 - fogalmazta meg Illyés, világossá téve, hogy nemcsak az egyén nyer a közösséghez való tartozás által, de a közösség — a nemzet — is érdekelt egyes tagjainak boldogulásában. A nacionalizmus érzelmi kötődés, amelyet az ember a családja, az általa használt és alakított környezete, a faluja, a városa, a megyéje, a hazája iránt érez, és mely a XVIII, század óta egyfajta politikai program is: a nemzeti önrendelkezés és önállóság programja. A nemzetépítés feladata, a kultúra egységesítésével és érzelmi élmények átélésével a közös nemzeti identitás megtalálását és megteremtését célozta. A huszadik század közepén viszont negatív tartalomhoz kapcsolódott, melyben a saját közösség mások felettiségét, a kirekesztést, a másokkal szembeni agressziót, a szabadságellenes közösséget, a közösség ügyét a szabadság ügyével szembeállítva jeleníti meg. Ez a nemzetiszocialista, a fasiszta felfogás nemzeti tartalma, mely semmilyen formában nem illeszthető eredeti értelméhez. Mondhatjuk tehát, hogy minden patrióta, hazafi nacionalista is, de nem minden nacionalista hazafi egyben. A sovinizmus véleményem szerint a nemzeti tudat hiányát jelöli. A sovinizmus nemzeti felsőbbrendűséget hirdet, nem ismeri el más népek jogait, létezésük szükségszerűségét, szélsőséges esetben azok megsemmisítésére tör. Márpedig, ha más nemzetek létét nem tiszteli, saját nemzeti identitása is torz alapokon nyugszik. A nemzetépítő demokraták felfogásának alapja a más népek, nemzetek, gondolatok, nézetek tisztelete, megérteni akarása. Történetükön végigvonul a kompromisz- szumkeresés, a türelmes befogadás szándéka. A saját nemzeti identitás, a saját közösség érdekeinek meghatározó voltát ugyanakkor soha nem titkolták. Nem mások rovására kívánták mindezt gyakorolni, de nem is engedték meg annak annulálását. Míg párszáz évvel ezelőtt a liberalizmus és a nacionalizmus együtt küzdött az abszolutista hatalommal szemben, addig a huszadik században a nemzetépítő patriotizmus képviselői, azaz a hazafiak a liberalizmus, az internacionalizmus és a globalizmus 22 Illyés Gyula: Mire jó egy nemzet, vagy: egy évszázad tanácsai. In: Illyés Gyula: Szellem és erőszak. Budapest, Magvető, 1978. 105. o. 28
