Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Offenzívában az állampárt
hasonlatot használva: másik színcsoport. Olyan kifejezőeszközökkel-erőkkel, amilyenek a Magyar Demokrata Fórumban megjelentek, s ebben a szócsoportban tisztázná az önnön helyzetét mondjuk egy Kisgazdapárt, egy Néppárt, egy erős kereszténymozgalom. S a harmadik: ez a csoport erősen nemzeti-liberális gondolkodás- móddal közelítené meg Magyarország problémáit, és a harmadik színcsoportba azok az európai liberális eszméken nevelkedett és már régtől a mi rendszerünket kritikusan néző szervezetek lennének, amelyeknek a legteljesebb kifejezője a Szabad Demokraták Szövetsége. Ez egy erősen intellektuális töltetű, jól felkészült vezető személyiségekből álló csoport, amelyik azt hiszem, hogy a parlamentben hosszú időn át az ellenzék szerepét játszaná. ’221 Arra a kérdésre, hogy egy a választások után kialakuló patt helyzetben el tudná-e fogadni az MSZMP ezen politikai szervezetek némelyikét koalíciós partnernek, Pozsgay Imre válasza a következő volt: „Én elfogadnám, mint koalíciós partnert, egy biztonságos és határozott kormányzás fontosabb, mint a pártok bázisépítő szándéka az én szememben. ” Fel kell figyelni Pozsgay fogalmazására, aki a polgáriakat a választások után megalakuló Országgyűlés ellenzékének jósolta, azaz a nemzetiek és a szocialisták koalícióját biztos kormányzati erőnek vélelmezte. Pozsgay Imre sejtető fogalmazása mellé kívánkozik ugyanakkor Grósz Károly véleménye is. Az MSZMP PB 1989. március 14-i ülésén Grósz az alábbiakat mondta. „Nem hiszem, hogy a politikatörténet sok példát sorolna fel arra, hogy egy párt a relatíve stabil helyzetében azt az alternatívát válassza, hogy más pártok megszületése felett bábáskodik, amikor egyébként eszközrendszer van a kezében. [...] Eljutottunk egy olyan felismerésig, hogy nem lesz életképes az a szocialista modell, amely arra a koncepcióra épült fel, hogy az egypártrendszer viszonyai között a párt önmaga ellenzéke legyen. Ez a gyakorlatban megbukott. [...] A létező szocializmus gyakorlatában egyedülálló az az út, amit mi most követünk, annál is inkább, mert mi elhatároztuk, hogy ezeket a Patyomkin pártokat nem kívánjuk elismerni, hanem valódi élő politikai szervezeteket akarunk, amihez egyelőre csak mi szándékunk ilyen markáns, az övéké még nem. De ez majd idővel ki fog alakulni, nem megy ez így egyik napról a 221 Interjú Pozsgay Imrével. MTI hír, BBC Panoráma, 1989. március 24. 254
