Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Offenzívában az állampárt
A Magyar Szocialista Munkáspárt ezzel szemben az új választási törvény megalkotását a funkcióban lévő Országgyűlés feladatává kívánta tenni, hajlandónak mutatkozott annak tartalmáról konzultációt folytatni a független szervezetekkel, de nem látta értelmét, hogy új Alkotmányt hozzanak létre (pusztán annak módosítását), az egypártrendszer monopóliumáról nem kívánt lemondani. A plurális demokráciát továbbra is úgy látta megvalósítandónak, hogy az új, független szervezetek a Hazafias Népfront keretei között működjenek, és a választásokon egyeztetett programmal induljanak. A harmadik elképzelés alapját tulajdonképpen az Új Márciusi Front javaslata inspirálta, melynek kialakításában a Szabad Demokraták Szövetsége vállalt szerepet. Ez lett a tárgyalásos rendszerváltás koncepciója - ahogyan Kis János az SZDSZ egyik vezetője pár évvel később megfogalmazta -, az a folyamat, amikor a politikai elit felülről irányítja a főbb strukturális alrendszerek átalakulását, mederben tartva a nagy erejű változásokkal felszínre törő konfliktusokat. A szabad demokraták az Ország- gyűlés szerepét az átalakításban formalitásnak tekintették, amint azt is, hogy a meg- egyezés a társadalom megkérdezésével, a létrejött független szervezetek bevonásával történjen. Felfogásuk szerint a legjelentősebb ellenzéki szervezeteknek a hatalmat gyakorló párttal kell megegyezést kötnie, majd az elfogadott kompromisszumot kell az Országgyűlésnek jóváhagynia. A társadalmi elégededenség alapján, valamint a szocialista rendszer erodálásának eredményeképpen az új választásokon az ellenzék fölényes győzelmét remélték. A tárgyalások keretéül javasolták az ellenzéki csoportok összefogását, és az így kialakuló helyzetben a hatalmat gyakorló párttal való kétoldalú tárgyalások megindítását. Nem kétséges, hogy a lengyelországi kerekasztal tárgyalások erősen hatottak a magyarországi folyamatokra. Lengyelországban, majdnem féléves egyeztetést követően, 1989. február 6-án kezdődtek meg a nemzeti kerekasztal tárgyalások. Résztvevői egyrészt a kormányzat, másrészt a Szolidaritás szakszervezet, valamint az állam által létrehozott Országos Szakszervezeti Egyetértés nevű szervezet vezetői, a negyedik fél pedig - igaz nem tárgyaló, hanem csak megfigyelői szerepkörben — a katolikus egyház képviselői voltak. A Szabad Demokraták Szövetségében a lengyel kerékasztal létrejötte megerősítette, hogy Magyarországon is lehetséges a tárgyalásos át250
