Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
1956 újraértékelése és következményei
getlen szervezetek konzultáltak volna az átmenet kérdéseiről. Ez a gondolat felmerült az MSZMP vezetésének körében is, ám a tárgyalások témájáról vallott felfogásuk jelentősen eltért. Az MSZMP a gazdasági és társadalmi válság megoldásának kérdéseit kívánta elsősorban megbeszélni, ebben várta a független szervezetek javaslatait és részvételét, esetleg közös megoldás keresését. A javaslatot a polgári oldal nem vetette el, bár hangsúlyozták, hogy felelősséget nem vállalnak a válság megoldásában, ám azt igen, hogy új választások esetén, a megszerzett többségük révén a polgári demokrácia intézményrendszerének és gazdasági programjának megvalósításával kivezetik az országot a válságból. A nemzeti demokraták viszont mindenekelőtt a szabad választások rendjének kialakítását vélték a legfontosabb feladatnak, nem hatalomváltást, hanem konszenzuson alapuló közös megoldást javasoltak. Harminc év távolából is nehéz megmondani, hogy melyik elképzelésnek volt nagyobb realitása. A magyar gazdaság teljes mértékben a szovjet, illetve a keleteurópai piactól függött, az országban jelen voltak a szovjet hadsereg csapatai, a tömegtájékoztatási eszközök a párt irányítása alatt működtek, a társadalom nagy része szinte semmit nem tudott a háttérben zajló folyamatokról. Kérdéses volt tehát, hogy egy olyan rendszerben, amelyből teljes mértékben kimarad a kommunisták pártja, milyen hatékonysággal lehetett volna átalakításokat lebonyolítani. A nemzeti demokraták elképzelése arra vonatkozott, hogy egy demokratikus elvek szerint lebonyolított választásokon az MSZMP továbbra is tényező marad, ugyanakkor a demokratikus szervezetek fokozatosan át tudják állítani a gazdaság, és a politika rendszerét egy plurális, az esélyegyenlőséget és a nemzeti érdekeket elfogadó útra. Jól példázza a felfogásbeli különbségeket a március 15-e megünneplése körüli javaslatok és reagálások sorozata, valamint az események története. Az Ország- gyűlés 1988. december 20-án március 15-ét újra munkaszüneti nappá nyilvánította. Az 1951 óta munkanappá degradált nemzeti ünnepen így lehetővé vált, hogy nagyobb tömegek bevonásával lehessen demonstrálni a szabadságharc, egyben a rendszerváltoztatás követeléseit. 240
