Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Zaklatott hónapok 1988 őszén
gyár Demokrata Fórumnak a döntési rendszere jelentette, mindig más elnökségi tagot küldtek, és ezek az elnökségi tagok a saját hajlamaik és beágyazottságuk szerint döntöttek; amíg ezek a tagok hozzánk hasonlóan radikálisan gondolkodtak, addig teljes volt az egyetértés, amikor azonban a hatalommal való összefonódottságnak a vetülete jelent meg, abban a pillanatban már nem lehetett egységes döntést hozni. ” Molnár Péter, a FIDESZ egyik vezetője: mi két héttel 23-ának vasárnapja előtt kezdtünk hozzá a tárgyalásokhoz, és mindvégig egy olyan koncepciót követtünk, amely egy az erőszakot elkerülő, csendes, békés megemlékezésnek a megtartását próbálta elfogadtatni a kormányzattal. Mi egy ilyet kíséreltünk meg - úgymond - kikényszeríteni, és próbáltuk ezt úgy, hogy létrehoztunk egy koalíciót ennek a kikényszerítésére, [...] és ezt a koalíciót együtt tudtuk tartani egészen 22-e szombat estéig, amikor is, mivel a kormányzat a legkisebb engedményt sem volt hajlandó tenni, és határozottan kitartott amellett, hogy semmiféle gyülekezést nem engedélyez, és érvényesíti ezt a döntését, mi is kiadtuk azt a nyilatkozatot a további négy szervezet, hogy hát az erőszak elkerülése végett, különösképpen az MDF kiszállása után mi sem akarjuk kitenni a tagságunkat, támogatóinkat annak, hogy a rendőri erőszakkal kelljen szembenézniük a megadott gyülekező helyeken. Sikernek értékelem én azt, hogy igaz, hogy szombat este szétesett a koalíció, amit ugye összehoztunk alkalmilag ennek a tárgyalásnak a végig vitelére, viszont szombat estig együtt volt és ez azért számít. ” Ruttkay Levente, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság titkára: „A hatalom egyértelműen félt. Ezt bizonyítja az, hogy olyan rendőri készültség volt, ami még eddig nem volt Magyarországon talán az utóbbi években, ez a félelem aztán megnyilatkozott sok mindenben. Megnyilatkozott a hazugságban, és megnyilatkozott a brutalitásban. Hazugságban akkor nyilatkozott meg, amikor újra nyilvánvalóvá vált, hogy a reformretorika, a sokszor barokkos reformretorika az csak retorika, és mögötte nincsenek tettek. Tudomásunkra jutott az, hogy az amerikai nagykövet, amikor átadta az amerikai külügyminiszter tiltakozását, akkor azt a választ kapta a magyar kormánytól, hogy hiszen az államminiszter már megegyezett az ellenzéki csoportokkal. Ez nem igaz. Itt nem volt semmiféle megegyezés. Megegyezés a Magyar Demokrata Fórum és a hatalom között volt.” A Bajcsy-Zsilinszky Társaság véleményét ismertető 171
