Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Zaklatott hónapok 1988 őszén
Zaklatott hónapok 1988 őszén 1988-ban több kisebb-nagyobb tüntetés, felvonulás volt. Március 15-én az ellenzéki szerveztek hagyományos útvonalán megtartott emlékezésen addig soha nem látott méretű tömeg vett részt. A rendőrség fellépése inkább preventív volt, a felvonulás demonstrálta az emberek fokozódó elégedetlenségét. A nemzeti demokraták már akkor is deklarálták, hogy az ünnep nem az utcára való, sem március 15, sem október 23. nem adhat alkalmat arra, hogy a brutális beavatkozásra felkészületlen embereket állítsanak politikai céljaik szolgálatába, atrocitásnak kitéve őket. Június 16-án a rendőri erők már nem pusztán megelőző intézkedéseket tettek, hanem erőszakkal oszlatták fel az utcán vonulókat. Ezzel ellentétben, június 27-én, az Erdély-tüntetésen semmilyen konfliktus nem merült fel, a nemzetiek rendezői gárdája jól működött, a hatalmas létszám ellenére szervezett és erőt demonstráló felvonulás zajlott le. Az október 23-i megemlékezésről már szeptember elején elindult az ellenzéki szervezetek közötti egyeztetés. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, a Történelmi Igazságtétel Bizottság és az MDF megállapodott abban, hogy nem utcai megmozdulást, felvonulást, koszorúzást szerveznek, hanem a Jurta színházban tartanak emlékező nagygyűlést. Október 10-én a FIDESZ nagyválasztmányi ülésén viszont a fiatal demokraták úgy határoztak, hogy amennyiben a Hálózat és az MDF támogatja javaslatukat, akkor békés utcai felvonulást hirdetnek október 23-ra. Október 12-én a FIDESZ, a Hálózat, az MDF és a Történelmi Igazságtétel Bizottsága képviselői ültek össze tanácskozni. Ott volt a Fidesz választmánya képviseletében Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Langmár Ferenc, Molnár Péter, Rockenbauer Zoltán és Szécsényi Mihály; az MDF-et Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor képviselte, a Hálózatot Solt Ottilia és Szabó Miklós, a TIB-et pedig Litván György, Maléterné Gyenes Judith és Mécs 164
