Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
A rendszerváltoztatás szereplői
kább gyűjtőpártnak, egy néppárti képződménynek látszott. Ez egy új szerveződés, történelmi előzménye nem volt, ugyanakkor eszmei gyökerei a huszadik század elejére nyúltak vissza, és a nemzetépítő demokratikus ellenállás évtizedeket átölelő hagyományai miatt széles támogatottságot élvezett mind az értelmiség egy része, mind a vidéki Magyarország közélet iránt érdeklődő csoportjai körében. Szeptemberben még tagjai között tudhatta mindazokat, akik ebben a szervezetben ismerték fel és tanulták meg a véleménynyilvánítás és a közéleti aktivitás eufórikus élményét, ám novembertől sokan más szervezetek alapításában, erősítésében találták meg politikai aktivitásuk terepét. Az MDF gyors tagnövekedése kis időre lelassult, majd decembertől - részben a más szervezetek viszályai, illetve az MDF politikai programjának tisztázódása és szervezeti hátterének kiépülése révén — ismét felgyorsult. Az MDF a legális működése, és a sajtónyilvánossága általi ismertsége révén hamarosan az egyedüli alternatívát képviselő politikai tárgyalópartner szerepébe lavírozta magát, felépítve a nemzeti demokrata oldalnak immár nemcsak személyekben, hanem társaságokban, szervezetekben, egyesületekben megnyilvánuló hátországot. Természetes szövetségeseként számíthatott az újraéledő történelmi pártokra, a Független Kisgazdapártra, a Nemzeti Parasztpártra és a Kereszténydemokrata Pártra, továbbá a népi mozgalom hagyományait ápoló, a Hazafias Népfront védernyője alatt működő szervezetekre, mint a Szárszói Baráti Kör, a Veres Péter Társaság, a Kovács Béla Társaság, az Erdei Ferenc Társaság és a társadalmi klubokat összefogó Klubtanács. Biztos hátországot jelentett a Népfronttól függetlenül megszerveződött Szabó Dezső Emléktársaság. Erős partnere volt a hatalom és az alternatív szervezetek közötti közvetítői szerepbe került Bajcsy-Zsilinszky Társaság. Az Erdély- tüntetés során szorosabbá vált kapcsolata a Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesülettel és a Széchenyi Casino Művelődési és Hagyományőrző Társaskörrel. A nemzeti demokraták gondolataik megjelentetésében számíthattak a vidéki folyóiratok, az Alfóld, a Tiszatáj, a Jelenkor, az Életünk, a Forrás és az Új Forrás hasábjaira, a fővárosban viszont nem volt publicitást biztosító sajtójuk, inkább ellenséges közeg vette körül őket. Ebben jelentett áttörést az 1988. november 2-ától megjelenő Hitel című kéthetilap. Külföldi kapcsolataik elsősorban a környező országok magyar szervezeteire, a kisebbségi magyarság csoportjaira koncentrálódtak, a 158
