Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Politikai mozgalommá szerveződés
ki az MDF nevét, így készült el a Fórum első hivatalos pecsétje, melyet a posta is elfogadott. Volt már szervezeti szabályzat, postafiók, pecsét, már csak a programot, az alapító nyilatkozatot kellett megalkotni. A szervezők úgy döntöttek, hogy három változatban készítik el a dokumentumot, és végül a Bíró Zoltán által összeállított változat mellett döntöttek, melyet alapító levélnek neveztek, és ezt osztották ki a találkozó résztvevőinek. Külön gondot jelentett a terjedelmes dokumentumok sokszorosítása, eljuttatása Lakitelekre, de végül a találkozó reggelén minden összeállt, és a sok száz ember élelmezése is megoldódni látszott. Hangsúlyozni kívánom, hogy a második Lakiteleki találkozót is a teljes nyilvánosság előtt szervezték, nem kívántak titkolózni, és azt sem rejtették véka alá, hogy a szervezet megalakítása céljából gyűlnek össze. Pozsgay Imre ekkor már nem csak a Politikai Bizottság tagja, hanem államminiszter is volt, szóba sem került, hogy meghívják a találkozóra. Ott voltak viszont a nemzeti demokraták szervezeteinek, egyesületeinek, baráti köreinek képviselői, a fiatal demokraták, számosán a Hálózat tagjai közül, és sokan, akik aktív szereplői kívántak lenni a változások folyamának. Délelőtt tíz órakor a tanácskozást a vendéglátó Lezsák Sándor nyitotta meg, aki a szervezés nehézségeiről, problémáiról szólt. Bíró Zoltán rövid visszapillantással kezdte, beszélt arról, hogy a független autonóm csoportok alakulását az elmúlt 32 év eseményei tették szükségessé Magyarországon. 1987 őszétől egyre több ilyen szervezet alakult, melyek egyike volt a Magyar Demokrata Fórum is. A hatalom képviselői igyekeztek akadályokat gördíteni a független csoportok tevékenysége elé. Az MDF megítélésében bizonyos fokig fordulópontot jelentett a május 22-i pártértekezlet, amely nemzedékváltást hozott a pártvezetésben. Úgy látszott, hogy olyan emberek kerültek vezető pozíciókba, akik igyekeztek szót érteni a független csoportok tagjaival. Azonban a pártértekezlet óta is sokasodtak az olyan jelek, melyek aggodalomra adtak okot. Az ország gazdasági helyzete továbbra is katasztrófa felé robog, amelyből kiutat még mindig nem talált a pártvezetés. Bíró véleménye az volt, hogy az egyéni elszegényedés mélyülése, a szabadságjogok továbbra is megmaradt hiánya, az állampolgárok kizárása az ország ügyeinek intézéséből, illetve olyan jelenségek, mint például a szerencsétlen kimenetelű aradi találkozó Grósz Károly és Nicolae Ceauşescu 126
