Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Szélesedő összefogás
törvény, amely máig érvényben van Magyarországon, a sajtószabadságot nem komplex állampolgári jogként fogja fel. Például: csak a véleménynyilvánítás szabadságára tér ki, de a lapalapítás lehetőségeire nem. ’’Felvetette a kérdést: milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy valódi, a helyzethez alkalmazkodó sajtótörvénynek. Véleménye szerint a következőket kell tartalmaznia: 1. A sajtószabadságot konkrét állampolgári és alanyi jogként kell felfogni. 2. Érvényesíteni kell azt az elvet, hogy bűncselekményt azok követnek el, akik korlátozzák a sajtószabadságot. Erre vonatkozóan ez év elejéig volt érvényben egy törvény, amit azonban eltöröltek. 3. A demokratikus sajtótörvény mást nem tartalmazhat, mint bíróság általi nyilvántartást és rendszabályozást olyan esetben, ha a sajtó jogot sért. „Ne csak a hatalomnak legyen sajtója, de a sajtónak is legyen hatalma”- mondta Halmai Gábor. Kis János emlékeztetett arra, hogy a közeledő pártértekezleten feltehetően fontos döntések születnek. Ezeket a döntéseket azonban nem olyanok hozzák, akiket a nép bízott meg képviseletével. O is beszélt az értelmiség felelősségéről. Aláhúzta azt a tételt, hogy a magyar értelmiség nem lekicsinylendő szerepet játszott a jelenlegi katasztrofális helyzet kialakulásában. Míg 1956-ban az akkori értelmiség - igaz „hasadt lelkű kommunistákról volt szó”— szembefordult az akkori hatalommal, addig 1961— 63-ban lényegesen másként alakult a helyzet. A párt ekkor már nem kért hűségnyilatkozatot, elég volt nyilvánosan nem bírálni a párt politikáját. Igaz ugyan, hogy a kialakult helyzetért a pártvezetés hibáztatható, de nem vonhatja ki magát a felelősség alól az az értelmiség sem, amely az említett időszakban kiegyezett a pártirányítással. Kis János példát is idézett: amikor a Varsói Szerződés tagállamai 1968-ban véget vetettek a Prágai Tavasz néven ismert megújulási mozgalomnak, Lukács György éppen úgy megtagadta a katonai akció elleni tiltakozás aláírását, mint Illyés Gyula. Czakó Gábor ironikusan üdvözölte a párt - ahogy mondta - „pünkösdi konferenciáját”. Kifejezésre juttatta azt a reményét, hogy ezúttal is a régi gyakorlat zajlik majd le, amikor a párt illetékes szervei - igaz megkésve, sokszor későn - magukévá tesznek olyan autonóm megnyilvánulásokat, amelyek például a Magyar Demokrata Fórum rendezvényein is elhangzanak. Megállapította, hogy Magyarországon 1948 óta nem cenzúra van, hanem hírzárlat. 102
