Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
megvan, hogy a fasizálódott szlovák parlamentben egyedül ő szavazott a zsidótörvény ellen. És gesztusa nem volt elszigetelt. Az idegen fasizmus nyomása őt a humanizmus, a demokratizmus védelmére kényszerítette. Lehet, hogy helyzetének köszönhette ezt, de a tettek objektív értékét ez nem semmisíti meg. Az akkori Európában többen is voltak, akik nacionalista alapról harcoltak a hitlerizmus ellen. Például De Gaulle vagy Churchill. Ki merné érdemüket kétségbe vonni? E. Fehér azonban nem bírja elviselni, hogy Esterházy s a Szlovákiában maradt magyarság is szerzett bizonyos érdemeket. S ez nem azért érdemel figyelmet, mert szigora igazságtalan, hanem azért, mert egy értékes munkának egy mellékes, ki sem bontott adalékát, az „ügynökségről” szólót állítja premier planba, és sulykolja az olvasó tudatába. Talán azért is, mert már úgy belegabalyodott a civakodásba, annyi sebet adott és kapott, hogy egy-egy munka tárgyilagos ismertetésére képtelen, csak a leghatékonyabb önigazolás és a legdurvább visszautasítás eszközeivel él. Ebben az esetben például Fábryt szeretné rövid úton hatálytalanítani. Mintha nem tudná, hogy Fábry, amikor a Szlovákiában maradt magyarság antifasizmusáról s abban Esterházy, Szalatnay s mások szerepéről A vádlott megszólal158 című röpiraiában számot adott 1946-ban, akkor minden oka megvolt kidomborítani és leegyszerűsíteni az ottani magyarság érdemeit. S ennek a kétségbeesett, a teljes jogfosztás közepette s a jogfosztás ellen protestáló, zaklatott írásműnek nem Esterházy legen- dásítása a célja - milyen lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy ezt nagyítsa ki belőle valaki! -, hanem „a szlovenszkói szellem”, a vox humana felmutatása. Hogy eközben Esterházy is megemelkedik, az igaz lehet, de hát akinek szeme és füle van, az látja és hallja, hogy nem ez itt a lényeg. De még ha valóban legendát költené is Fábry Esterházy alakja köré, mi oka volna a mai magyar sajtónak arra, hogy a szlovákiai magyarság történetének egy részmozzanatával ilyen behatóan foglalkozzon? S nemcsak egyszer! E. Fehér Pál a Népsza- badsá^tyiXi is visszatér a kérdésre159, akár Rákóczi és a török nyilvánosházak kapcso158 Fábry Zoltán: A vádlott megszólal. Madách Könyvkiadó, Pozsony, 1992. 159 E. Fehér Pál: A csehszlovákiai magyarság hagyományai. Népszabadság vasárnapi melléklet, 1971. január 31. 7. o. 94
