Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Felirat közös ügyeinkben

legfontosabb feltétele, „a kölcsönös megértés” - s ez így is van —, akkor a megértés feltételei között a gimnazista a nyelv, a kultúra jelrendszereire, árnyalataira is gondol. Mennél mélyebb, teljesebb kapcsolatra vágyik, annál inkább. Hogy a Faragó által feltett kérdésre (választana-e színesbőrű élettársat?) őszinte igen lehessen a felelet, ahhoz az élmények és kapcsolatok hitelesítő gyakorlata szükséges. Nem valószínű, hogy Faragó gimnazistái ezt így végiggondolták volna, de válaszaik mögött azért működhettek ilyen indítékok.

Azt, hogy Faragó mindezzel nem számolt, más téma esetében elnézhető mulasztásnak lehetne tekinteni, ám a faji előítélet vádja olyan, mintha gyermekeink mellére (akik a faji megkülönböztetéstől irtózó humanitás iskoláiban nőttek fel) sárga csillagot varrnának.

Ami megerősíti a bűnkutatók pozícióit

Érthető hát, ha Faragó diagnózisa felingerelte a közvéleményt. Azt, hogy milyen mértékben, csak az Eötvös Kollégiumban lezajlott vita, a róla tudósító szűkszavú dokumentumok sejtették. (Faragó Vilmos: Ki zavarja a nemzeti önérzetet? Élet és Irodalom 1967. szeptember 23. Az Eötvös Kollégium ifjúságának nyilatkozata. Magyar Nemzet. 1967. okt. 28.) Különben az egymást követő felszólalások nagy türelemmel és tapintattal vitatták Faragó diagnózisának hitelét. Érvényes ez Darvas cikkére is, amely a Népszabadságban elsőként emelt szót a Faragó írásában kulmináló hullám ellen, s amely cikk ezért próbája lett annak, hogy ki melyik felfogást támogatja.

Nos, a felszólalók, köztük Pach Zsigmond Pál (Nemzeti önismeret - nemzeti öntudat. Népszabadság. 1967. márc. 26.) és Dobozy Imre is (Ember, nemzet, világ, Népszabadság. 1967. febr. 5.), arról, hogy mi a fő veszély, arról, hogy mi a történelem, az irodalom feladata, sok meggyőző és hasznos gondolatot közöltek, itt-ott, mellékes pontokon helyeselve is Darvasnak. De Faragó módszerét alig érintették. Azzal pedig, hogy e kétfrontos harc s a történelem objektív vizsgálatának helyes igényét inkább Darvas ellenében képviselték, azt a benyomást keltették, hogy amit Faragó művel, mégiscsak kívánatos, különben mi is indokolná a nacionalizmus elleni fellépést, hiszen virulenciáját csak Faragó „felismerése” és magánértesülések igazol60