Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Felirat közös ügyeinkben
Szegénylegények számára is, és szerepe van a kétes értékű Égi bárány iránti megbecsülésben is. A másik tanulság az akusztikára vonatkozik. Azt a rejtélyt segít megmagyarázni, miképpen keveredhetett a „deheroizálás” és a „dezillúzió” a hivatalos vonal hírébe. Óvári Miklós az MSZMP Politikai Akadémiáján 1968. március 13-án tartott fontos előadásában a többi között ezt mondta: „Nem helyeslem a »dezilluzio- nizmus« programját azért sem, mert egyfajta szubjektivizmus helyett másfajta szubjektivizmusnak ad helyet. A »dezilluzionizmus« címén újabb legendák születnek. A romantikától megfosztott történetírás nem azonos egy történelmi esemény - mint például a mohácsi csata - valóságos történelmi jelentőségének tagadásával, s egy hatásosnak vélt ötletért [Nyilván arról a Nemeskürty-ötletről van itt szó, hogy az országot nem a török, hanem Mohács után a magyar nemesség tette tönkre — K. F] nem szabad sem a tudományos objektivitást feláldozni, sem a kollektív érzéseket megsérteni. Szubjektivizmus ez még akkor is, ha egyes cikkek ezt az illúzió lerombolásának vagy akár a szocialista nemzeti tudat építésének nevezik.”66 (Népszabadság, 1968. márc. 14.) Igaz, hogy Rényi idézett vitacikke s a Szegénylegények körüli események még emez állásfoglalás előttiek, de tévedés lenne azt hinni, hogy a meglódult „deheroizálás” és eszménydevalváció folyamatát e figyelmeztetés mélyen érintette volna. Mire Óvári Miklós állásfoglalása megjelent, addigra ugyanis már sok minden megtörtént. Kapcsolatok, érdekszövetségek létesültek, s hozzá a publicisztika vezető szerepeiben működő újságírók között, s ezek bázisa, pallérönérzete, támadókedve semmit sem gyengült. Csak az előadásuk lett óvatosabb. Egyenlőtlen feltételekkel Ahhoz, hogy ennek a máig uralkodó érdekszövetségnek a természetét, elkötelező indítékait megértsük, fel kell idéznem az Óvári-beszéd előtt lezajló közös fegyvertények közül a legfontosabbakat. Emlékeztetnem kell például arra, hogy Nemeskürty könyvének legbuzgóbb méltatója E. Fehér Pál volt. Ö deklarálta Nemeskürtyt a 66 Óvári Miklós: Hazafiság és nemzetköziség. Előadás az MSZMP Politikai Akadémiáján. Népszabadság; 1968. március 14. 4. o. 54
