Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Párbeszéd: Akikkel lehet és akikkel nem

máris folyik. Az utóbbi években a hazalátogatók és az otthoniak, a kiutazók és az emigránsok között igen élénk eszmecserék, párbeszédek fejlődtek ki, nem is teljesen hatástalanul vagy eredménytelenül. A kintiek az otthoniakra, az otthoniak a kintiekre hatnak, aztán, hogy kinek van igaza, ki kit győzött meg, nem lényeges. A lényeg, hogy beszélgetünk, magyarok magyarokkal. Magasabb szintű beszélgetésekre a nemzetközi értekezleteken kínálkozik alkalom a résztvevő hazai és külföldi magyar tudósok, írók, intellektüelek és szakértők között, anélkül persze, hogy aktuális politikai kérdésekben nyíltan állást foglalnának és elköteleznék magukat. Az esetleg szóba került „kényes” kérdéseket a hazatérők, feltehetően, referálják, ami azért is kívánatos, mert teljesebbé teheti a hivatalos körök informáltságát a külföldi magyarság felfogásáról és hangulatáról.

A párbeszédet illetően a rendszer végzetes tévedésben van, legalábbis erre lehet következtetni a külföldi magyarság megnyerésére irányuló propagandából. A Szülőföldünk Rádió42 kiabálói úgy fogják fel a párbeszédet, amire minduntalan felszólítanak bennünket, hogy mindenben helyeseljünk, fogadjuk el mindazt, ami otthon történik. Dicsérjük eredményeiket, fogadjuk el a „szocializmust” véglegesnek, legyünk a mai Magyarország „nagykövetei” a világban. Esetleg hazalátogathatunk. Ahhoz azonban nem kell visszavándorolnunk, hogy a rendszer szolgálatára lehessünk: „meggyőződésünkkel” idekint többet tehetünk.

De ez nem a mi feladatunk, már úgy értem, a politikai emigrációé! A „politikai emigráció” fogalma nem szűkíthető le az emigráns politikusokra, ez egy nagy kategória, amelybe beletartozik mindenki, aki politikai okokból, személyi meggondolásból hagyta el az országot: az író, a művész, az alkotó ember, aki képtelen volt elviselni a megkötöttségeket, a korlátozottságot és a korlátokat, az „oxigén” hiányát, a tudós, a mérnök, a tanár, a diák, a szakember, a munkás, a paraszt, aki a szabadságot többre értékeli az „érdemek” szerint adagolt anyagi előnyöknél és pozicionális kiváltságoknál. Aki nem azért vándorolt ki, hogy jobb körülmények között új életet kezdhessen, új egzisztenciát teremthessen magának, politikai emigránsnak tekinthető,

42 A Magyar Rádió Szülőföldünk című műsoráról van szó, melyet 1956 óta sugároztak rövidhullámon a külföldön élő magyarságnak. A szerkesztőség 2011-ben szűnt meg.

39