Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Az utak szétválnak

AZ UTAK SZÉTVÁLNAK

1987 elejére mind a polgári radikálisok, mind a nemzeti demokraták eljutottak annak felismerésére, hogy a feltételek és a követelmények programalkotásra kötelezik az alternatív javaslatokkal előálló szervezeteket. A két csoport között az volt a különbség, hogy a nemzetiek a meglevő intézményrendszer keretein belül, azok részvételével és segítségével tervezték a társadalmi rendszer átalakítását, míg a polgári radikálisok a meglevő intézményrendszert arra alkalmatlannak tekintették. 1987 januárjától kezdődően folyamatos tárgyalás zajlott a második monori konferencia előkészítéséről. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a tanácskozás célja egy egyeztetett „ellenzéki” program elkészítése. A résztvevők köréről azonban már megoszlottak a vélemények. A polgáriak az első találkozó 45 résztvevője helyett százas nagyságrendű meghívottal számoltak. Az időközben elhunyt Donáth Ferenc szerepét Vásárhelyi Miklós vette át, aki a Soros Alapítvány kuratóriumának elnökeként rendelkezett azokkal az infrastrukturális lehetőségekkel, melyek az eredményes szervezéshez szükségesnek mutatkoztak.

Az előkészítő bizottság tagjai lettek: az 1956-os felkelés emlékét őrző csoport részéről Mécs Imre és Vásárhelyi Miklós, a reformközgazdászok közül Bauer Tamás és Lengyel László, a polgári radikális ellenzék belső magjából Kis János és Kenedi János, a nemzeti demokraták pedig Für Lajost és Csurka Istvánt delegálták. A bizottság elnöke Vásárhelyi Miklós lett. Az előkészítő tárgyalások 1987 júniusáig folytak, többé-kevésbé sikerült megegyezni az előadók (Vásárhelyi Miklós, Lengyel László, Kis János, Csurka István), hozzászólók és korreferensek személyében.

A nemzeti demokraták felépítettek egy felkészülési programot, s ebben az 1987 kora őszére elkészülő közös memorandum, valamint az a köré szerveződő párbeszéd és a mozgalomszerű hálózat kialakítása sürgetővé tették az előrehaladást. A kialaku390