Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Indulatok egy vers körül

A Politikai Bizottság szeptember 9-i ülésén ismét foglalkozott a Tiszatáj üggyel. Kádár János hozzászólásában szokatlanul kemény hangon nyilatkozott: „Ezt az

1986-os őszt nem engedhetjük felhasználni arra, hogy az ellenzéki, ellenséges elemeket legalizálják, befolyásukat, működési lehetőségüket bővítsék. [...] Ütközni kell, ha kell. Szerintem ezek az elemek ezt a türelmi határt elérték, ezért az ütközés elkerülhetetlen.” Itt már messze nem csupán a Tiszatájtó 1 van szó, hiszen az előző nap az írószövetség Választmánya is ülésezett, és tiltakozott a folyóirat betiltása ellen. A Választmány 32 tagja már július 14-én kérte, hogy hívjanak össze rendkívüli választmányi ülést a Tiszatáj ügyében. Azaz az írószövetség is kiállt a szerkesztők mellett, tehát egy hivatalos kulturális intézmény is szembeszegült a párt akaratával. Kádár erre reagált tőle szokatlan határozottsággal.

Szeptember 8-ra ugyanis összehívták az írószövetség rendkívüli választmányi ülését. A 62 tagból negyvenen jelentek meg. Valamennyien kiálltak a Tiszatáj mellett. Levelet küldtek az MSZMP Politikai Bizottságának, ebben tiltakoztak a megyei párt VB döntése ellen, elítélték a lap megjelenésének felfüggesztését, a szerkesztők kilátásba helyezett felmentését, és kérték a PB intézkedését. A lap érdekében eljárandó megalakítottak egy tanácskozó bizottságot, Boldizsár Iván, Csoóri Sándor, Király István, Mezei András és Szederkényi Ervin részvételével. A bizottság tagjai egyértelműen a Tiszatáj mellé álltak, és tárgyalásaik során azt képviselték, hogy a politika vonuljon vissza az irodalmi küzdőtérről. A párt illetékes osztályától nem kaptak választ tárgyalási kezdeményezésükre.

A Debreceni Irodalmi Napok tanácskozásán - október 30-31-én - szintén a Tiszatáj betiltása volt a fő téma. Mivel az írók válaszokat nem kaptak, ezért 114 aláírással levelet küldtek közvetlenül a Politikai Bizottsághoz és a Minisztertanácshoz, melyet az alábbiakban ismertetünk. A válasz elmaradása okán, a levelet Kiss Gy. Csaba felolvasta az írószövetség november 29-30-án megtartott közgyűlésén. Az írókongresszuson a jelen lévő pártvezetők és a felszólaló írók - elsősorban a nemzetiek - között pattanásig feszült az ellentét, mely majdnem a szövetség betiltásához vezetett. Ez volt az első alkalom, amikor a nemzetiek egy hivatalos kulturális intézményt tudtak ellenállásuk támogatása mögé állítani. Ráadásul az Írószövetség kongresszusán tisztségviselőnek többségében nemzetieket választottak meg.

368