Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Kegyelmi pillanat - Monor

A mostani kiábrándultságnak éppen az az egyik oka, hogy a magyarság mint élet- lehetőség, mint jövő tragikusan csökkent értékűvé vált. Magyarnak születni nem kimondottan szerencse. S ezt maguk a magyarok érzik legjobban. Szenvednek tőle, még akkor is, ha nagyokat tudnak kacagni sorsuk képtelen fordulatain. Ettől a szenvedéstől, ettől a kisebbrendűségi érzülettől kellene megszabadítania és kiemelnie ennek az önépítő mozgalomnak a mostani és főleg a következő nemzedékeket.

Mi teheti vonzóvá a magyart önmaga előtt? Ha megtalálja önmagát, ha ráébred feladata különös szépségére: megmaradni, európai sajátosságként fennmaradni, az emberi élet egyik szép és nemes formáját adni a világnak, megalkotni egy új, máshol is nemcsak hogy alkalmazható, hanem szükséges és érvényes életstratégiát. Szépen és nemesen létezni egy ilyen zárt és igen súlyos atmoszférájú rendszerben. Ez méltó föladat. Még az a bizonyos magyar virtus is elkel hozzá. Primus inter pares. Erre '56 hősies véráldozata után feltétlenül jogosult itt a Kárpát medencében a magyarság.

3. A politikától fúggetlenült, magyar tudatosságú önépítő programnak harmadjára pedig szeretettel kell átitatódnia. Világosabban szólva, ennek egyszerűen a szeretet programjának kell lennie.

Szeretet. Nincs semmi szükség az azonnal felágaskodó berzenkedések lecsillapítására, nincs szükség az elhatárolódásra ennek a programnak keresztényies vagy egy- házias jellegétől. Nincs szükség, mert ezt a célkitűzést is a szükség parancsolja. A mai ember egyszerűen ki van ábrándulva mindazokból a harcias vagy kevésbé harcias, anyagelvű vagy nem anyagelvű ideológiákból, amelyek legfeljebb szükséges rosszként, mintegy taktikai megfontolásból tapasztanak magukra némi szeretet- szerűséget, de voltaképpen nem is tudnak az emberek erről az egyedülálló képességéről, amely kiemelte és felemelte. Ez itt most nem bölcseleti kérdés. Az önépítés a magyarság ultima ratio-ja a megmaradásra. Az önépítés fundamentuma pedig nem is lehet más, mint a szeretet. Benne van ez tulajdonképpen minden környezetvédő és öntevékeny kezdeményezésben világszerte. Az önépítés, a „szelíd technikák” használata, a szolidság, a kis méretek, kis lépések szerénysége, a hatalmi szféra önkéntes átengedése és a homo oeconomicus áthangolása homo habilisszá mind-mind feltételezi és meg is követeli a szeretet különböző fokú jelenlétét az ekképpen választó emberben. A szeretet voltaképpen Ivan Illich „Z”-tengelye. Minden, ami ezen a „Z”360