Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Párbeszéd: Akikkel lehet és akikkel nem

baj, vágtam vissza, hanem a távlatunkkal. Ö belülről nézi a dolgokat, én kívülről (s merem állítani, módom van áttekinteni az egész látóhatárt). Aggodalmunk a ma­gyarságért közös, de ő másként és másért aggódik, mint én.37 Se otthon, se idekint nem változott a magyarságtudat, a nemzetszemlélet. Az otthoniak beilleszkedtek a „szocialista” rendbe (véleményük fenntartásával, amit helyzetük vagy lehetőségük motivál) és változatlanul aggódnak a kisebbségi magyar­ságért; számontartását, reményei ápolását hazafias feladatuknak tekintik. Egyetemi tanár ismerősöm, akivel együtt diákoskodtunk, némi fészkelődés után azt kérdezte tőlem a new-yorki cafeteriában, miért nem járunk el Washingtonban (emigráns politikusok), hogy nyomást gyakoroljanak Moszkvára: adassa vissza csatlósaival a trianoni békével nekik juttatott magyarlakta területeket. Ez nemcsak az ő kívánsága, diákjai is, amikor bizalmasabban elbeszélgetnek a kérdésekről, követelik, hogy te­gyünk valamit a kisebbségi magyarokért. Válaszomtól megrökönyödött: ha rá lehetne bírni az Egyesült Államok elnökét, hogy gyakoroljon nyomást Moszkvára, akkor sokkal fontosabb lenne a kelet-európai országok függetlenségének biztosítása, mint bármiféle területi változás kierőszakolása szovjet fennhatóság alatt. Különben is nem mindegyik ország, melynek magyar kisebbségei vannak, engedelmeskedik Moszkvá­nak, azt azonban el tudom képzelni, hogy szorongatottságában vagy elmezavarában (és Washington vélekedésétől függetlenül) a szovjet kormány, ha érdekei megkövete­lik, átszabja Kelet-Európát, akárcsak Hitler. A kinti magyarság szintén revíziós hangulatban leledzik: nagyarányú előkészüle­tek folynak, határozati javaslatokat fogalmaznak a trianoni békeszerződés ötvenedik évfordulóján (1970) tervezett gyászünnepségekre. A külföldi magyarok váltakozó 37 Kovács Imre Darvas Józseffel (1912-1973) szólalkozott össze. Darvas 1959-től halá­láig a Magyar írószövetség elnöke volt. 1957-ben belépett az MSZMP-be. 1960-tól a Hazafias Népfront alelnöke lett, 1971-től az Elnöki Tanács tagja. Kovács Imre a hatvanas években találkozott többek között Illyés Gyulával, Sőtér Istvánnal, Tamási Áronnal. Beszélgetéseik problémamentesek voltak, mindannyian tiszteletben tartot­ták a másik meggyőződését. Darvas József viszont szenvedett attól, hogy a népiek kö­réből kitaszították, s a régi barátokkal történő találkozásakor reakciója általában ag­resszív volt. 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom