Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Az Aczél Györgynél lefolytatott tárgyalás hivatalos emlékeztetője
összes szervek, amik nemzetiségekkel foglalkoznak. Aztán hogy az állampolgároknak is legyen egy címük, ahová nemzetiségi kérdésekkel fordulhatnak. Ennek aztán különböző alpontjai, a magyarság iránti felelőssége, lap alakuljon. Egy egyébként meglévő ilyen a Bethlen Alapítvány kérdése, ahol tulajdonképpen már évek óta alapjában pozitív választ szerettünk volna adni, akik ezzel foglalkoznak. De az volt, hogy alapítvány helyett inkább egy egyesületté változott, az alapító Illyés és ezek szellemével szemben, amelyik taggyűléseket, meg közgyűléseket tarthat. Ebben is most valami kialakult. [...] Ez a jegyzőkönyvszerű, amit egyébként ők is [elfogadnak], összehasonlítva a kettőt, mert ők is megbíztak egy embert, vegye föl, az ő szavaikban nincs különbség. Es ezen kívül majd szeptember, vagy október folyamán adnánk egy javaslatot, az ő javaslatukat ismertetnénk és megpróbálnánk konzultálni, hogy ebből mi reális, mi nem, hogy aztán vissza lehessen térni ígéret szerint a továbbiakban." Aczél mondataiból az következtethető ki, hogy a PB tagjait nem kívánta teljes mértékben beavatni a beszélgetés részleteibe. A beadvány aláírói a beszélgetést sikeresnek értékelték, bizakodva tekintettek a jövőbe. Megszületett az az írásos dokumentum, a feljegyzés, amelyben egyértelműen benne foglaltatott az Alapítvány, a Hitel, a kisebbségi bizottság, a tájékoztatás nyíltságára és a hungarológiai intézetre vonatkozó javaslataikra adott válasz. Volt mire hivatkozni tehát, hiszen addig nem kaptak semmilyen konkrét ígéretet. További reménykedésre adott okot, hogy augusztus 29-én Köpeczi Béla művelődési miniszter fogadta a Bethlen Alapítvány alapítóinak képviselőit, és az Aczél Györgynél folytatott beszélgetésre hivatkozva megállapodott velük, hogy egy alapítványi működésre irányuló új alapszabály-tervezetet nyújtanak be. A Hitel ügyében Knopp András Domokos Mátyásnak szeptember végén azt írta, hogy a legfőbb probléma a szerkesztőbizottság összetétele. „Nem hiszem, hogy közös erőfeszítéssel és felelősségvállalással ne lehetne megtalálni ehhez azt a modus vivendit, amely révén - anélkül, hogy bárki méltóságán csorba esne - a politika vállalni tudná a tervezett folyóiratot. Ezt a megoldást Csoórinak, Csurkának és Mészölynek is meg kell találnia, nekik kell a körülöttük itthon és külföldön kialakult hamis látszatokat eloszlatniok. ” Mivel az írószövetség szeptemberi félidős gyűlésén nagyobb konfliktus nem alakult ki, az ügyek intézése ismét lelassult. 320
