Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Megbeszélés Aczél Györgynél

Csoóri Sándor vette át ismét a szót, s elmondta, hogy az egész kérdéskörnek van egy érzelmi területe. Persze a fogalmakat is tisztázni kell. Például a nacionalizmus fogalmát, mert ezen mást ért ő és például Knopp András. Itt személyeskedő megjegyzéseket tett, majd arról beszélt, hogy az jó dolog, hogy a Magyarországra áttelepült írók lakást kapnak, de az áttelepülők anyagi támogatását is meg kellene oldani.

Kiss Ferenc ehhez kapcsolódva elmondta, hogy a Bethlen Alapítvány épp azt a célt szolgálná, hogy az ide látogató erdélyi magyarok anyagi támogatását, a könyvajándékozást, stb. társadalmi alapon biztosítsa.

Csoóri Sándor vette át ismét a szót, hangsúlyozva, hogy ők a gondot akarják megosztani, nem a hatalmat. Ezeket a gondokat már évek óta felvetették, de nem kaptak rá választ. Ha húzzák az időt, őneki nem marad más választása, minthogy megírja a Duray előszót.

Gombos Katalin ezután drámai hangvétellel adta elő, hogy a nők elveszítik kedvüket, hogy összetartsák a családot, hogy gyereket neveljenek, annyira nem őszinte az a nevelés, amit a gyerekek az iskolában kapnak, illetve olyan nagy a szakadék az iskolai és a családi nevelés között. Elmondta, hogy a lánya, akit ő vallásosan nevelt, az iskola illetve a férjhez menetele után a férje hatására elidegenedett tőle, már nem őszinte hozzá, unokái sem azok. Majd szóvá tette a vidéki színészek utazási kedvezményének megvonását és ennek súlyos anyagi terheit.

Csurka István ezen a ponton ismét a Bethlen Alapítvány kérdéséhez akart visszatérni.

Aczél elvtárs erre reflektálva rákérdezett a tervezett új lapra és a családi lapra.

Csoóri Sándor válaszul elmondta, hogy ha megkapják a kéthetenként megjelenő új lapjukat, akkor a családi lap kérdése elesik. De az új lappal is az a helyzet, hogy azt még Illyés Gyula kezdeményezte, aztán megígérték, s ők vártak. Többször is ígérgették a lapot. A végén kedvetlenül, megfáradtán fogják elkezdeni. A huzavona következtében lassan elveszítik a hitüket. „Nem hiszünk már senkiben mondta.

Sinkovics Imre mintegy ehhez kapcsolódva, több mint húsz éves színház alapítási tervét idézte fel, ami akkor egy interjúban megjelent, s amiért akkor a pártközpontban megrótták. Azóta sok minden történt, több új színház is alakult, köztük olyan is, amit ő tervezett akkoriban, csak közben az ő kedve ment el az egésztől.

315