Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

könyvből és ennek megfelelő tantervi követelményekből, ráadásul egészen kis óraszámban, a legjobb, legfelkészültebb tanár sem tud csodát művelni és az ország valamint a tágasabb európai környezet megismeréséhez elégséges földrajzi műveltséget nyújtani. Nem csoda aztán, ha végül is mindez a fiatalok műveltségében, ízlés- és magatartásbeli zavartságában, emberi kapcsolataik elsivárosodásában és talaj talanság- ban üt vissza. Hiszen a gyerek megélhetés és különkeresetek után loholó, gyakran szétzilált családok és ugyancsak kapkodó, agyonterhelt iskola, és végig nem gondolt pedagógiai szituációsor között vergődik, hányódik, egyelőre mindkettőbe belekényszerülve, de lélekben mindkettőtől egyre távolabb.

Nem sokat segíthet ezen az agyonbürokratizált és „felnőttesen” átpolitizált ifjúsági szervezet sem, amely egyszerre vonzó és tartalmas programot nem tud adni, jórészt csak a nagy világhatások, divathullámok nyomába szegődve taktikázik és agitál. Ügy látom, az egész ifjúsági mozgalom, s a rátapadó szervezet annak szelleme, stílusa, módszere, mind a maga egészében módosításra szorul, s ennek feladata ismét csak a körmünkre égett. Javaslom tehát, hogy a legközelebbi pártkongresszus ezt a kérdést is tűzze napirendre, megfelelő színvonalú, körültekintő vizsgálat nyomán, mert a KISZ akár mai legkiválóbb vezetőitől sem lehet a jelenlegi helyzetben, a jelenlegi szervezet adta körülmények és a megrögzött rossz hagyományok közepette, a mozgalom vonzerejének, demokratikus és nemzeti szellemének, a valódi közösségi élmény csodájára várni.

Mindezek után még azt is le kell itt írnom - mert ugyancsak időszerű és minden szempontból ide kívánkozik -, hogy mindaddig, amíg a magyar tanító és tanár helyzete a magyar társadalomban olyan nyomorúságos marad, annyira tekintély nélküli és annyira szélekre szorított, annyira kiszolgáltatott és agyonhajszolt, mint éveinkben, addig nincs az az oktatási reform, amely kielégíthető helyzetet teremthetne itt. Amennyiben sorra kerül - és minden gazdasági gond ellenére sorra kell, hogy kerüljön - a pedagógusok bérének emelése, nem szabad azt egyszerűen szociálpolitikai intézkedésnek vagy csupán bérkiigazításnak tekinteni, mert az úgy semmit sem ér. Itt a kis lépések politikája már nem vezet sehová, nem vihet előbbre bennünket. A pedagógusok ellátottságában döntő változásra van szükség, tehát nem csak egyénileg, hanem társadalmilag érzékelhető, nagyarányú életszínvonal emelésre. Ellenkező

297