Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről

lehetne ez, pillanatnyilag pedig nagy mértékben segítené az értelmiség és a kultúrpolitikai irányítás közötti feszültségek oldódását.

Ugyancsak évek óta, többszöri javaslat és több illetékes egyetértése ellenére sem született döntés a Hungarológiai Intézet /Magyarságtudományi-, Magyar művelődéstörténeti-, Kisebbségtudomány Intézet, stb./ ügyében sem, amelyre pedig szintén múlhatatlanul szükség volna, lehetőség szerint önálló intézeti keretben, rosszabb esetben legalább egy arra alkalmas nagy intézmény keretébe beékelődő önálló részlegként. Alapkoncepciója, főbb feladatai és kutatási iránya, részben szervezeti és személyi feltételei pedig kidolgozva várnak a döntésre.

A sajtópolitikában nem évek, de évtizedek óta eredménytelenül vajúdó ügy az Elet és Irodalommal párhuzamosan, de attól jellegében és irányában néhány vonatkozásban eltérő, hetenként vagy kéthetente megjelenő irodalmi-művelődéspolitikai- társadalompolitikai lap létesítésének a gondolata. Tudomásom szerint ilyesfajta javaslattal állt elő már Darvas József is, később Illyés Gyula, mert úgy gondolták, hogy másabb szellemben, a szellemi élet tágasabb köreit is megmozgatva lehetne és kellene — nem az A5-sel szemben, hanem mellette — jó színvonalú, népszerű és politikailag a szocializmus alapeszméit támogató lapot szerkeszteni. A szellemi élet lap nélkül sohasem szerveződhetett, ma sem képzelhető el anélkül. Az ES e funkciót csak kis részben képes betölteni, részint személyi okok, részint a ránehezedő aránytalanul nagy feladat miatt. Értelmes munkamegosztás is csak egy új lap alapításával lenne megoldható. Ezáltal a politikai és kulturális felelősségvállalás arányosabban oszlana meg a szellemi élet fontosabb körei és személyiségei között.

Hasonlóképpen régi javaslat - annak idején az általam vezetett főosztály erre vonatkozó előterjesztést készített is, s azt vezető testületek tárgyalták -, hogy a vidéki lapok közül legalább háromnak, nevezetesen az Alföldnek, a Tiszatájnak és a Jelenkornak, vagyis a három legszínvonalasabb és legrégebbi irodalmi lapnak a működési feltételeit valamelyest közelítsük a fővárosban szerkesztett havi folyóiratokéhoz. Ez elsősorban gazdasági helyzetük stabilizálását, némi terjedelem és példányszámnöve- lést jelentett volna. Ehelyett helyzetük vagy stagnál, vagy még inkább romlott az elmúlt években. E lapok pedig a maguk kialakította, egymásétól is eltérő arculatuk291