Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
ügyekkel kapcsolatos jelenségeket és megérthetik, vagy legalább érzékelhetik a nemzeti kohézió politikai jelentőségét. Ehhez elsősorban a kulturális politika felsőbb irányításában és a hivatalosnak tartott publicisztikában kell megszüntetni azt a gyakorlatot, amelyről a fantomizálás során szóltam, tehát a nacionalista bélyegek alaptalan osztogatását, az alsóbb pártszerveknek szóló, a nemzeti sorskérdések vizsgálatát vállaló műhelyek, s személyek elleni utasításokat. Ez elsősorban azért lenne fontos, hogy az apparátusban dolgozók és a szellemi életben tevékenykedők között természetesebb kapcsolat alakulhasson ki, hogy egyáltalán megindulhasson újra egy őszintébb párbeszéd, s hogy a közéletben az utóbbi időben erősödő kölcsönös gyanakvás és gyakran megalapozatlan vádaskodás megszűnhessen — minden nemzeti egységtörekvés egyik legfontosabb, de mindenesetre'nélkülözhetetlen feltételeként. Nemzet és demokrácia, nemzet és haladás összefüggéseinek kérdésében szükségesnek látom egy szellemi-politikai értelemben is tisztázó folyamat elindítását. Égetően szükségesnek látom a hatalmi apparátus gondolkodásában, s azon túl a közgondolkodásban elültetni és elmélyíteni a gondolatot: a nemzet demokratikus politikai és kulturális intézményrendszere által lélegzik és bármely reform, vagy demokratizálási törekvés csak nemzeti talajon nőhet fel és válhat az állampolgárok számára egyenlően hasznossá. A nemzet és a demokrácia kategóriái egymástól függetlenítve csak politikai absztrakciók, s mint ilyenek, akár a legszélsőségesebb demagógiáknak is vezérszólamaivá válhatnak. A két eszme együttes bevitele a politikai közgondolkodásba és megjelenítése a politikai gyakorlatban viszont célt, keretet és garanciákat nyújthat a közösségi és állampolgári cselekvésnek és együttműködésnek. Nem gondolom természetesen, hogy a szokásos „tudatformálás” dolga lenne ez elsősorban. A két eszme valódi összeforrásának alapját magának a demokratikus intézményrendszernek a kiteljesedése adhatja, a népképviseleti szervek-testületek reformja, a politikai intézményrendszer demokratizálása, a nyilvánosság szerkezetének ilyen irányú alakítása. Ezzel együtt ugyanakkor fontos, átháríthatatlan és alapozó jellegű lehetőségei vannak a kulturális politikának a szellemi élet területén: 1. Támogatni, sőt ösztönözni kell az „alulról” kezdeményezett, meghatározott autonómiával működő közművelődési mozgalmakat, egyesületeket, társulásokat. Nemcsak a gazdasági munkaközösségek és kisvállalkozások - s feltehetően nem is 287
