Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Az új nemzedék színrelépése
telmi ellenőrzésre, heves alkotói képzeletének ellensúlyozására ki kellett magában művelnie a gondolkodót. Mostani kisprózái kötete (a Magvető adta ki) folytatása mindannak, amit ebben a témában annak idején, idestova egy évtizede elkezdett. Megvan benne az előző publicisztikai kötetének - A költő és a majompofa27 című könyvének - minden erénye. De mint minden méltó folytatás, elmozdulás is ez a kötet, új problémák felismerése és új igények kijelölése. Mindaz, amit kiművelt magában, mint költői és esztétikai tudatot, segít neki most is, továbbra is. Felismertet vele bizonyos igazságokat. Például azt, hogy zaklatott természetének védelmére és propagandájára talán már nem is érdemes annyi energiát fordítania, amit e célból tehetett, megtette, s ami már megvan, azt kár volna ismételni. (így is van, ebben célhoz ért: elfogadják már, s annak fogadják el, ami.) Gyanakvó természet is Csoóri, önmagára is folyton gyanakszik. Nem vezet-e rossz szerepjátszáshoz, kétes értékű hősködéshez az, amit eddig hasznosan tett, nem hígul-e fel, ha ugyanúgy teszi? Ez is megfordul a fejében, s bár ellene van annak, hogy a költő túlságosan is megértő legyen — minden összefüggést aggályosán megvilágítani, a problémák minden oldaláról egyforma hangsúllyal beszélni a társadalom- tudósok dolga -, keresi a költői-publicisztikai gondolkodásnak, az értelmes cselekvésre való sürgetésnek objektívebb formáit is. Nem következetes még ebben a törekvésében, önnön alkatának sajátos védelme nemegyszer apológiájává válik annak a szűkebb értelmiségi körnek is, amelyet ismer, s amelynek tapasztalataiból kora értelmiségéről és önnön nemzedékéről való fejtegetéseiben merít. Am az igény - tovább lépni, másfajta tapasztalatokra is szert tenni, a másképpen gondolkodók logikájába is betekinteni, a különben hasznos gyanakvások szokványos formáit meghaladni - ez az igény Csoórinál megvan, s jó néhány jegyzetében és tanulmányában jelentős új eredményekhez is vezet. Veres Péterről éppen ettől az igénytől hajtva írta meg a legutóbbi évtized egyik legmagvasabb esszéjét28, s minden bizonnyal ez segített neki 27 Csoóri Sándor: A költő és a majompofa. Magvető Kiadó, Budapest 1966. 28 Csoóri Sándor: A megmaradás írója (Arcképvázlat Veres Péterről) Valóság, 1967. március. 30. o. 27