Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A nemzeti demokraták látlelete a nyolcvanas évekről
lem változékony, s e változékonyságban a nemzetek legfontosabb létparancsa mindez ideig a megmaradás volt. Csak itt, Európa szívében megélt már a magyarság több mint ezer esztendőt. A mai, s minden bizonnyal a holnapi és holnaputáni magyar politikának nem lehet fontosabb feladata, mint ezt a folytonosságot és a megmaradást biztosítani a magyarság számára itt, a Kárpát-medencében. Épp azért, mert nem tudhatjuk miként fordul a történelem a jövőben, s az hogyan érinti majd e térséget, a politikának lehetőség szerint olyan kondíciókat kell létrehoznia az országban, a magyar állampolgárok tömegeiben, amelyek már nem csak a jelennek felelnek meg, hanem a jövő számára nyújtanak megfelelő alapokat. Bárhogyan alakuljon is a jövőben e térség sorsa, az nem lehet kétséges számunkra, hogy az elkövetkező évtizedekben nekünk különösen fontos lesz, hogy teljesértékű népként, nemzetként fogadjuk az előre nem látható helyzeteket is, s azokra jó reflexekkel tudjunk válaszolni, különben könnyen sodródhatunk a magyarság számára végzetes és jóvátehetetlen helyzetekbe újra, vagy a helyben járás hosszú és neurotizáló évtizedei köszönthetnek ránk, s azokat mi feltehetően sokkal több veszteséggel viselnénk, mint a nálunk kiegyensúlyozottabb népek. Mert, ha a Közép- és a Kelet-európai országok között a kapcsolat lényegesen nem változik, akkor a stagnáló környezeti viszonyok közepette Magyarországnak csekély gazdasági előnyét legalábbis meg kell őriznie, a nép lelki készültségét, a politika szervezőkészségét és diplomáciai szemlétét pedig meg kell sokszoroznia. Ellenkező esetben túlságosan nagy a nemzet elmorzsolódásának, lassú, de folyamatos bomlásának az esélye, hiszen környezetünkben mi vagyunk a legsérülékenyebbek, a nyelvileg leginkább elszigeteltek, a mi népességünk fogy, s a határon túli kisebbségeink asszimilációja erősödni, az ottani magyarság minősége pedig rohamosan gyengülni fog. Megvan sajnos arra is az esély, hogy a nemzetek közötti kapcsolatok romlani fognak, az egyes országok közötti feszültségek, s részben a környező soknemzetiségű országok népeinek belső feszültségei fölerősödnek. Ahhoz, hogy a magyarság egy ilyen helyzetből, a környező népekhez viszonyítva, legalább relatíve egészségesen és egységesen tudjon kikerülni, sőt: esetleg erkölcsileg, politikailag, stb. gyarapodva is, ahhoz talán szükségtelen ecsetelni egy a jelenleginél sokkal erőteljesebb nemzeti kohézió jelentőségét. 277