Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Csoóri szilenciuma

És újólag is nekik lett igazuk. Mihelyt — külső nyomásra — a magyar kormány aláírta a szerződést, fél év se telt bele, és elszabadult a pokol. Egymás után állították föl a már régen megfestett tilalomfákat. Egyebek közt a barátsági szerződés aláírása után léptették életbe azt a világon egyedülálló rendeletet is, hogy külföldi állampolgár magánháznál nem aludhat, hacsak nincs vérségi kapcsolatban a háziakkal; mindenki másnak szállodában kell éjszakáznia. Ahol nincs szálloda, ott, száraz időben, legföljebb sátort üthetnek föl kijelölt helyen.

A vak is láthatta, hogy a mindenkire érvényes rendelet éle elsősorban a magyarokba és a szászokba metszett bele. Azonnal le is csökkent az Erdélybe utazók száma. Elszakadtak ismét azok a kapcsolatok, amelyek lelkileg karbantartották a kisebbségi magyarságot. A romlás logikája: a romlás mélyülése. A lelki és politikai csődöket az idő - egyszerű következményként - megtoldta gazdasági csődökkel is.

A nyugati demokráciák neveltje hitetlenül hallgatja a kelet-európai kisebbségek nyomoráról szóló történeteket. Egyrészt mert túlzásnak véli őket, másrészt - a saját logikáját követve - elképzelhetetlennek tartja, hogy a földbe taposott közösségek pisszenés nélkül tűrik, hogy végigszántsanak rajtuk. Végül is a baszkok lőnek, az írek robbantanak - miért nem követik példájukat például az erdélyi magyarok vagy a szlovákiaiak?

E kihívó kérdést nem én rögtönöztem most, hanem radikális olasz értelmiségiek dobták magasba évekkel ezelőtt. Mit válaszolhattam nekik? Nem azzal a közhellyel érveltem, hogy Közép-Európában a kisebbségek semmiképpen se juthatnak fegyverhez, hanem azzal, hogy még a fegyverszerzés fölvillanyozó gondolatáig sem juthatnak el. Tudniillik ahhoz, hogy egy gondolat, egy érzés, egy igazság életképes legyen, legalább két ember egyetértésére van szükség. Egyre, aki megfogalmazza s a másikra, aki indulattal vagy tüzetes megfontolás után helybenhagyja az érzést, a gondolatot. Csakhogy a bénító akadály ezen a ponton lép föl minden határon túli magyar ideg- rendszerében. Nincs olyan kisebbségi magyar, akit a sorsa így-úgy ne torzított volna el és meg ne fertőzött volna gyanakvással. Ez a gyanakvás odáig gyomrozta őket, hogy még a legjobb barátok se bíznak meg életre-halálra egymásban. De a szülő sem a gyermekében szeplőtlenül. Ismertem olyan református papot, akit a Securitate arra akart kényszeríteni, hogy saját híveit súgja be neki.

259