Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Csoóri szilenciuma

esszéjét. Püski javasolta, hogy azt illesszék be Duray kötete előszavának. Csoóri beleegyezett, így az a kötetben megjelent, ám Csoóri ehhez nem kérte a magyarországi szerzői jogvédő hivatal jóváhagyását, így megsértette a kettős publikálás korlátozásáról szóló párthatározatot, mely megtiltotta a hazai szamizdatokban és a nyugati lapokban publikáló szerzők magyarországi hivatalos orgánumokban történő foglalkoztatását. Mivel a Duray üggyel és a kötetben megjelent előszóval több nyugati hírügynökség, illetve a Szabad Európa Rádió is foglalkozott, ezért Csoóri renitens viselkedését valamilyen módon meg kellett torolni. Lakatos Ernő, az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztály vezetője készítette azt a tájékoztatót, a PB tagjainak, melyben hosszasan sorolta a Duray-könyv és a Csoóri előszó „problémás”, „felforgató” részeit. „Csoóri kifejti, hogy a nemzetiségi lét megpróbáltatásai súlyos torzulásokat idéztek elő a kisebbségek lelkében és tudatában. Szerinte: »Ezek az őrületbe csúszó torzulások nem egyszerű félreértések.« Ott van mögöttük a törvény: a »szocializmus végiggondolatlan eszmerendszere és gyakorlata.«’’Lakatos Ernő arról is tájékoztatta a PB tagjait, hogy elbeszélgetett Csoórival, aki „a hozzá intézett kérdésre válaszolva elmondta, hogy vállalja írását: lelkiismereti parancsnak engedelmeskedett, mikor az előszót megírta és kivitte az Egyesült Államokba. Meggyőződése szerint az, amit ő leirt, eltörpül a valóságos helyzethez, a határainkon túl élő magyarság sorsának tűr- hetetlenségéhez képest. ”

A Politikai Bizottság 1983. június 13-i ülésén döntött a Csoóri Sándor ellen meghozandó intézkedésekről. Egy éves publikálási tilalommal sújtották, az írószövetség képviseletében nem utazhatott külföldre, és határoztak arról is, hogy az Elet és Irodalomban jelenjen meg egy Csoóri írását és nézeteit elítélő publicisztika.

A Csoórit pellengérre állító cikket - többek visszautasítását követően - Hajdú János televíziós újságíró, a Hét című TV-műsor munkatársa írta meg és az Elet és Irodalom szeptember 16-i számában jelent meg Előszó az utószóhoz címmel. Hajdú János cikke felemás helyzetet teremtett, mivel az olvasók nem tudták, nem ismerték, hogy pontosan mit is írt Csoóri, ami ellen a Hajdú cikk élesen kikelt, hiszen a könyvet itthon nem terjesztették. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy Püski Sándort, a könyv kiadóját, abban az évben nem engedték be Magyarországra, pedig 1983-ban ünnepelték az általa szervezett 1943-as Szárszói konferencia 40. évfordulóját.

251