Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Nemzedéki hitvallás
tul: „...Ez az óhajom azért is érthető, mert a magam módján bizonyítani szeretném, hogy életkedvem, életerőm engem ideköt ehhez a hazához, ehhez a társadalmi rendhez, amelyben sok lappangó, jó erőt látok. És alapot és kifutópályát is hozzájuk. ” Ez tehát Csoóri elkötelezettsége. Kinek kevés, kinek sok. Csoóri Sándornak bizonyára nem több és nem kevesebb, mint amennyi egy erkölcsileg és politikailag hiteles íróiközéleti szerep fundamentumához éppen elegendő. Erről az alapról számára az „ellenzék” fogalma nem misztifikálható és nem fantomizálható. O maga a társadalmi rendszeren belül van, a továbbiakban tehát csak a „funkció”, azaz a közösségi feladat érdekli, nem a pecsétek, s nem a pecsétnyomogatók ideges szertelensége. Nagy kár, hogy amikor Csoóri, legújabb könyve tanúsága szerint is, immár egy nem kapott, hanem önmaga által kiküzdött és alaposan kimunkált, igazán nagyszabású írói-közéleti szerepkörben áll előttünk, akkor éppen a - tetszik, nem tetszik a szó - „hivatalosnak” tekintett kritikának alig van érdemleges szava e könyvről. Pontosabban szólva: méltó vita, méltó értékelés helyett még most is csak arra futja, hogy a kritikus döntő pontokon „félreértse” a szerzőt, hogy aztán a nagy nyilvánosság előtt fölényesen kioktathassa valóság- és népismeretből. Indokolatlannak tűnik az az ingerültség, amely egyesek részéről Csoóri műveit újra meg újra fogadja, s mindenképpen méltatlannak az olyan gyakorlat, amely a tárgyszerűség követelményét félretéve, megfelelő érvek híján azt a látszatot igyekszik kelteni, mintha Csoóri valamiféle kívülálló „ellenzéki” lenne, idegen a szocializmusban, idegen a maga országában. Nehéz megérteni, miért kellene esetenként újra előhívni bárkiből is ebben az országban a Nagy László-i keserű sóhajtást: „Úristen, én nem vagyok itthon?’283 De miért érdemes itt egyáltalán utalni a kritikára?284 Túl az erkölcsi szempontokon, mindenekelőtt a politikai-kultúrpolitikai ésszerűség kérdése okán. Csoóri azt mondja Bertha Bulcsúval beszélgetve: „En csakugyan 283 Nagy László: Szólítlak, hattyú, (énekes Budai Ilonának) Elet és Irodalom, 1976. február 28. 284 Tarján Tamás kritikája megjelent a Kritika című lap 1982. 7. szám, 28. oldalán; Nácsa Klára a Népszava 1982. augusztus 28-i számának 10. oldalán, Szerdahelyi István a Népszabadság 1982. május 29-i számának 15. oldalán közölt írást Csoóri esszékötetéről. 246
