Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Ellenzéki szerepkörbe szorítva
lú, negatív beállítása. Ez a kulturális sajtón túl a filmművészetben és a színházakban is eluralkodott. Megszaporodtak a sajtóban és a kulturális sajtóban a szomszédos szocialista országokkal való viszonyunkat zavaró, felelőtlen, nemegyszer nacionalista jellegű megnyilvánulások is. Ezek némelyike a szocialista fejlődés egészével szembeni bizalmatlanság kiváltására is alkalmas. A publikációs normák fellazulásához hozzájárul az is, hogy a tömegkommunikáció terén, a tudományos és kulturális műhelyekben dolgozó kommunisták és vezetők nem egységesen ítélik meg ezeket a jelenségeket. Egy részük politikailag érzéketlen az ilyen megnyilvánulásokkal szemben, illetve gyakran védeni, igazolni próbálja azokat. Az ötvenes évek Magyarországát ábrázoló filmeket, irodalmi alkotásokat, színházi előadásokat védelmezve pl. gyakran csak azt hangoztatják, hogy ezek hiányt pótolnak, a történelemtanítás adósságait törlesztik, és politikánk helyességét, a művészet kívánatos szabadságát tükrözik. Erre hivatkozva nemegyszer egész felszabadulás utáni fejlődésünket megkérdőjelező, torzító alkotásoknak is zöld utat biztosítanak. Hasonlóképpen a mai társadalmi jelenségek egyoldalú kritikájával kapcsolatban arra hivatkoznak, hogy a pártpropaganda és az agitáció idealizálja belső helyzetünket, nem eléggé rugalmas és személyhez szóló, nem tudott megújulni, nélkülözi az offenzivitást, a kezdeményezőkészséget, képtelen az új kérdések felvetésére és megválaszolására. Ezek a hivatkozások tartalmaznak jogos kritikai elemeket, de a tömegtájékoztatás hibáit nem igazolhatják, s végső soron egy nem kívánatos, torz munka- megosztást eredményezhetnek. Előfordul e körökben olyan értékelés is, amely szerint a politikai és gazdasági vezetők túlzottan érzékenyen reagálnak a problémák bemutatására, s a valóságosnál kedvezőbb képet szeretnének látni társadalmunk és gazdaságunk helyzetéről. 3. A nemzetközi helyzet éleződése, mindenekelőtt az új amerikai vezetésnek a szocialista országokkal szemben ellenséges, agresszív irányvonala megélénkítette a szocializmusellenes propagandát. A lengyelországi válság, a szomszédos szocialista országok gazdasági problémái egyesekben a szocializmus általános válságának érzését keltik, és tápot adnak nacionalista tendenciáknak is. Ezt természetszerűleg kihasználja az ellenséges propaganda is. 217
