Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Tiszatáj megrendszabályozása
delni, keressük inkább egymást, a jövőben is megtalálhatók vagyunk. Övári elvtárs mondta, ha gondok vannak, forduljunk a vezetéshez: lengyel ügyben is lehetett volna a pártbizottsághoz vagy a tanácshoz fordulni. A megyei pártbizottság a szerkesztést a jövőben sem akarja irányítani, de jó lenne, ha nem ilyen ügyekben kéne utólag találkozni. Vitatkozzunk: a politika csak végső esetben nyúl hatalmi eszközökhöz. Helyi jelleg: a mai szerkesztés a színvonalat jól tartja, de helyt ad a szubjektív ellenérzéseknek is. Ezt toleránsabban kéne csinálni. Mégis, a Tiszatáj hátterét ez a város adja, jobb támaszkodás a helyi erőkre. MOCSÁR GÁBOR: egyetért Vörös bevezetőjével. Vitatja azonban a népfrontos értelmezését. A népfrontosságot ráhúzzuk a folyóirat-szerkezetre, így mindenki egy csapatba kerül, pedig ő nem hajlandó egy frontban lenni Esterházy Péterrel. A megbeszélést igen komoly értekezletnek tartja. Egy sor ügyet szerinte /SZETA,255 256 stb./ nem kell komolyan venni, nem szabad belőlük csokrot kötni, pánik hangulatot kelteni. Tóth Dezső és Agárdi Péter beszámolójából pánikhangulat érződik, holott szerinte ezek az ügyek nem ingatják meg az erős rendszerünket. A FIJAK-ügyet sem kell annyira komolyan venni: Szilágyi Ákos egyáltalán nem óriási koponya. Ha nincs ott a háta mögött Csoóri /!/, sehol sincsen. A Tiszatáj túldimenzionálja Csoórit. Ti pedig túldimenzionáljátok Szilágyit. Fellazult a fegyelem, de nem a folyóiratokban. Miért kell általános, ideológiai hadjárat előtti állapottá kikiáltani a mai helyzetet? Ő /M.G-./ biztonságban érzi magát, kizárólag csak az irodalompolitika rossz, kapkodó lépéseitől fél. TÓTH DEZSŐ: én keltek pánikot? Csoóri ÉS-beli cikke nem keltett pánikot?2’6 MOCSÁR: Ti mindent fölnagyítotok, holott azt nem tudják a világban, hogy Budapest vagy Bukarest a fővárosunk! A művelődéspolitikai fegyelem fellazítói nem a szerkesztőségek, ezt maga az irányítás engedte. Mindent megengedtek: lírában a löttyöt, stb. 255 Szegényeket Támogató Alap. Solt Ottilia által 1979-ben alapított, be nem jegyzett szervezet, mely a mély szegénységben élő emberek, sokgyermekes családok támogatását végezte. 256 Csoóri Sándor: A panaszos hangról. Elet és Irodalom, 1980. augusztus 9. 4. o. 201
