Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
gásba, sértődöttségbe vagy különcségbe menekülő, ádáz prófétaságától” is /Bertalan László, Oltványi Ambrus/. 4. A kötet ellenzéki szerzői szövegszerűen is bizonyítható előkészítő munka eredményeképpen összehangolt álláspontot képviselnek mind Bibó István életművének megítélésében, mind a bibói szellemi hagyaték egyes elemeinek politikai törekvéseik céljaira való felhasználása tekintetében. Bibó István életútjának tanulságaira hivatkozva megkérdőjelezik társadalmunk egész, 1945 óta megtett történelmi útját. Főbb állításaik a következők. A szocialista rendszer Magyarországon, de más középkelet-európai országokban is illegitim. Legalitását a fordulat évében vesztette el, mert a demokratikus kísérletek szétzúzásával /szovjet szuronyok árnyékában/ puccs zajlott le, s egy kisebbség erőszakosan magához ragadta a hatalmat. A kialakult totalitárius állam /mely egyes szerzők megfogalmazásában fasiszta rendszerekkel rokon/ hazugságteremtő manőverezései a legkisebb mértékben sem élvezték és élvezik a nép erkölcsi támogatását, így hiányzik az uralmukat igazoló, legitimációt megteremtő közmegegyezés. A hatalomért cserébe a párt- és állami vezetés eladta a nemzeti függetlenséget, s megakadályozta a nép szuverén jogainak érvényesítését vezetői megválasztásában. /Eörsi István azt a „kérdést” is fölteszi, hogy vajon Lukács György e hazugságteremtő taktikának „bűnrészese” vagy „balek áldozata” volt-e./ A politikai vezetés e manőverezést leplező hatalmi ideológiaként a „felvilágosult pater- nalizmushoz” fordult: „atyai gondoskodással” dönt, választ és értékel minden kérdésben, amelynek eldöntésére egy egészséges társadalomban a közvetlen részvételen alapuló demokratikus társadalmi erők volnának hivatottak, s ígéreteinek teljesítését a távoli, s igen bizonytalan jövőre hárítja. A felszabadulás - amelynek történelmi fordulat jellegében Bibó sohasem kételkedett - nem hozta meg a magyar nemzet számára a kelet-európai fejlődés zsákutcájából való kitörést. Egyesek szerint tulajdonképpen nem is tekinthető felszabadulásnak, ugyanis a két nagy alternatíva közül - amelynek pólusait nem a szocializmusban és a kapitalizmusban, hanem a diktatúra és demokrácia kategóriáiban vélik megtalálni - újra a diktatúra kerekedett felül, s nem sikerült, nem sikerülhetett a Bibó által fölvázolt „harmadik út” lehetőségét sem megvalósítani. A kötet ellenzéki szerzői 1956-ot forradalomként, egy „önérzetében mélyen megbántott nép elemi erejű felke179
