Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
A Bibó emlékkönyv
egy kézirat-példányát maguk a szerzők is megkapják. Az ajándékkötet terve Bibó 1979 májusában bekövetkezett halála miatt meghiúsult. A továbbszerveződést, további szerzők bekapcsolódását viszont nagyban előmozdíthatta a Párizsban kiadott Magyar Füzetek Bibó tanulmányaiból összeállított száma, amelynek előszava nyílt felszólítást tartalmaz Bibó szellemi hagyatékának feldolgozására: a szerkesztők megfogalmazása szerint „pontosan ehhez kíván indítékot adni”.227 Az ilyen előzmények után elkészült kötet közel 1100 gépelt oldalnyi kézirata gondos szerkesztői munkára vall. Egy rövid szerkesztői előszó /lásd. 1. sz. melléklet/ adja tudomásul, hogy az írásokat Bibó István emlékének ajánlják, egyúttal figyelmeztet a szerzők közötti latens vitára, egymásnak ellentmondó nézetekre, s - ami miatt tulajdonképpen az előszó íródott — leszögezi: „Valamennyi író önmaga írásáért felel; ebből következik, hogy nyomtatásban közölni senki kéziratát nem szabad a szerző engedélye nélkül”.228 Nem kétséges azonban, hogy e fedezékként szolgáló állítás ellenére a kötet jól átgondolt, előkészített politikai célokat szolgál, s tartalma sem szűkölködik jól összehangolt - bár nem minden szerző által vallott - gondolatokban. A Bibó István személye és munkássága előtti tisztelgés csak jól megválasztott ürügy, keret volt a kötetben kifejtendő politikai mondanivaló előadásához, és egyben sikeres indíték arra, hogy a szerzőkhöz és szerkesztőkhöz olyanok is csatlakozzanak, akik - nem ismervén a kötet összeállítóinak valódi célját és szándékát — Bibó Istvánban a magyar társadalomtudományi gondolkodás egyik jelentős, bár kritikailag értékelendő örökségét tisztelték. Az ellenzéki szándékú és tartalmú írások összehangoltsága következtében az általuk képviselt koncepció relatív súlya, kisugárzó ereje olymértékben meghatározó, hogy még a nyilvánvalóan mérsékelt, józan tanulmányok is - kontextusuknál fogva - szerzőjük szándékain kívül álló megvilágításba kerülnek. Ezért a továbbiakban elsősorban az ellenzéki indíttatású szerzők mondanivalójára, főbb állításaira helyezzük a hangsúlyt; a hozzájuk csapódott, tisztes szándékú kisebbség munkáit csak jelzésszerűen érintjük. 227 Bibó István. 1911-1979. Magyar Füzetek, 4. szám, Párizs, 1979. Az előszót Szabó Zoltán írta. 228 A szerkesztők által közösen megfogalmazott előszó. 173