Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Elváló utak
Élesen elvált egymástól a kétfajta szándék. A nemzeti demokraták nem saját személyükre, hanem az általuk képviselt ügyre, azaz a magyar nemzeti kisebbségek jogsérelmére akarták a nemzetközi és a hazai közvélemény figyelmét felhívni. Felemlíthetnénk Király Károly erdélyi magyar politikus tiltakozó memorandumának ügyét, melyet Illyés Gyula és Csoóri Sándor csempészett ki nyugatra, hogy Amerikában nyilvánosságra kerülve valamelyest megvédje Király Károlyt a végzetet jelentő felelősségre vonás elől, vagy Illyés Gyula, Csoóri Sándor, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba és mások vidéki folyóiratokban megjelenő esszéit, ajánlásait. A Charta aláírásgyűjtő akció igazolta, hogy az elégedetlenségnek és a cselekvési vágynak gyökerei vannak a magyar értelmiségben. Számukra tehát lehetőséget kellett adni. Nem csak szavakban, hanem olyan akciókkal, ahol saját tetteik konkrét eredményét, hatását is lemérhetik, szerepüket, fontosságukat visszaigazolni látják. Itt vált el a két rendszerkritikai csoport útja. A polgári demokraták tudatosan a második nyilvánosságot választották. A rendszer megdöntését szűk értelmiségi csoport lázadásával képzelték el. A szamizdattokkal, az utcai megmozdulásokkal, tüntetésekkel, petíciókkal a rendszer erodálódását kívánták elérni. Nem tagadható, hogy sikeresen. A nyugati hírközlő szervek sokat foglalkoztak velük, kritikus szembenállásuk visszhangra talált az értelmiségi, főként budapesti értelmiségi közegben. A nemzeti demokraták a nyilvánosság útját választották. Nem véletlen, hogy közülük senki nem vonta vissza aláírását, megszólalásaikkal, cikkeikkel azt jelképezték az emberek előtt, hogy nem lehet elhallgattatni a kritikai hangot, mindenki a saját helyén, környezetében bátran felléphet jobbító szándékkal. A nemzeti demokraták a szabadság hangját jelenítették meg, a félelem nélküli élet vágyát és igényét. Az alábbiakban ismertetett jelentés, burkoltan bár, de már érzékelteti a kétfajta út lehetséges elválását és annak belátható következményeit. A pártvezetés még nem vonta le azt a következtetést, mely az elégedetlenekkel való párbeszéd és az általuk hiányolt intézmények, folyóiratok, nyilvánossági fórumok megteremtésére vonatkozhatott volna, de már a jelentésben idézett, az aláíróktól érkezett válaszok is jól jelzik, hogy melyek a nemzeti demokraták és támogatóik fő kifogása, törekvése. Az elkövetkezendő évek ennek a közéleti felelősségvállalásnak a jegyében telnek, intézmények és lehetőségek követelésével, felkutatásával és használatával. 162
