Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)

Keresni, ami összeköt - 1979

künk politikai gondunk, ezért velük is kell foglalkozni. Majd meglátjuk, hogyan. Megnézzük, körülnézünk nyugodtan és aztán majd politikai munkát kell végeznünk. Nekem az a véleményem, ami a jövőt illeti, én nem zárnám ki teljesen az adminisztratív rendszabályokat sem. Nekünk van egy elemi kötelezettségünk: országunk biztonságát, alapintézményeit és a munkásosztály hatalmát tekintve kötelességünk ezeket a törvény erejével is védeni. Ez változatlanul fennáll. De nekünk nem ez a fő és nem ez az elsődleges politikai eszközünk. Nagyon sok ismert ember van közöttük, de még több az ismeretlen. Hozzá kell tenni: van közöttük néhány „eltartottunk” is, különböző címen; családgondozó, ez, az, amaz, kutató, a világon semmit nem csinál évek óta, a magyar állam tartja el; persze ilyen akciókat szervezni ők jobban ráérnek, mint a dolgozó emberek. Tehát azon is gondolkozni kell, hogy meddig miképp kell ezeket a helyzeteket fenntartani, kell-e változtatni; végül: érdemi politikai munkát kell végezni az emberek közt, meg kell magyarázni, hogy mi ez. Ebben van egy furfangos dolog is: abban, amit hozzánk címeztek, az van, hogy a prágai perek ellen szólnak, s kérik, hogy az elítéltek érdekében „az ön nemzetközi súlyát felhasználva lépjen fel”. És ezt aláírták. Ezt most hogyan értsük? Tehát itt ilyen kérdésről van szó.

Itt azért feltétlenül differenciálni kell. Én ugyan nem tanulmányoztam ezt az iratot - volt nekem más dolgom is az elmúlt napokban -, hogy kik írták ezt, meg azt, mit írtak alá stb., de azért vázlatosan ismeri az ember őket, ezek az aláírók nagyon különböző társaság. Vannak köztük ismert nevek, például Rajk László - ő a Rajk fia. Megmondom őszintén, Rajk Lászlónét rögtön kiemelném mindenféle politikai kategóriából. O egy szerencsétlen sorsú asszony. Mit tudunk mi vele csinálni? Ő mindig mindent alá fog írni, ha akarják, behunyt szemmel is, ha neki azt mondják, hogy humánus, és így tovább. Mit csináljunk mi az ilyen emberrel?

Van nekem egy régi „ismerősöm” és „barátom” is az aláírók között: a Donáth Ferenc. Öt már nem merem így védeni, politikailag elég nagy hülyeséget csinál időnként. Számomra ő olyan eset, mint Ilf és Petrov könyvében az öreg Funt, aki minden rendszerben ült. Ez a Donáth is ült valamennyit a kapitalista rendszerben, aztán a személyi kultusz évei alatt is. Ismerem, mert vádlott-társam volt. Aztán ült már a mi kurzusunk alatt is az 56-os dolgai miatt. Magunk közt mondva - családtagja is ezt

157