Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1968-1987 (Pilisszentkereszt, 2017)
Hol van a megoldás? Itthon, keleten vagy nyugaton?
Hol van a megoldás? Itthon, keleten vagy nyugaton? A kétfajta felfogás különbözősége érzékelhetően mutatkozott meg az 1968-as „prágai tavasz”, a „bársonyos forradalom” és a magyar katonai „segítségnyújtás” kérdésében. Az alábbiakban felidézett emlékezés Csoóri Sándor itthoni vesszőfutását írja le. A Csehszlovákiába történt 1968-as magyar bevonulás a közelmúlt történelmének egyik tragikus emlékét idézte fel. Horthy Miklós német birodalmi érdekek által támogatott felvidéki-erdélyi akciói éppúgy idegen nagyhatalom érdekét szolgálták, mint a szovjet birodalmi agresszió magyar támogatása harminc évvel később. A csehszlovákiai reformfolyamat és felkelés, illetve annak erőszakos felszámolása két szempontból is fájdalmas volt a nemzeti demokraták számára. Egyrészt egy olyan változás felszámolását jelentette, amely reményekkel kecsegtetett nem csak Csehszlovákiában, hanem az egész kelet-közép-európai térségben a bolsevik rendpárti rendszer módosulása, „emberarcúvá” tételében. A nemzeti demokraták joggal bizakodhattak benne, hogy a prágai változások szele elérhet Budapestre is és megerősíti a gazdaságirányítási rendszer reformja mellől hiányzó társadalmi átalakítások tempóját, újraéledhetnek az 1956-os nemzeti tartalmú törekvések. Másrészt viszont a magyar kisebbség elárulását is jelentette ez az okkupáció, hiszen a magyar kisebbség lakta területekre vonultak be a magyar hadsereg alakulatai, így az ottaniak nem anyanyelvi testvérként, hanem elnyomó agresszorként tekintettek rájuk. Érdemes meghallgatni Kiss Ferenc intelmét, melyet naplójába jegyzett be 1968 nyarán. A hazafiság számára nem csak a kisebbségek kérdése, hanem a hatalomgyakorlás empátiájának fokmérője is volt. „... nem az az igazi internacionalista, aki bűnös népként kezeli a magyarságot, s egyenjogúságát az irgalomtól várja, hanem Dobosék, akik kijárták a kisebbségi létezés iskoláit, belsőleg is rátértek a szövetkezésre, s ezt joguknak tudják. [...] Ok nem a cseh állam ellen, hanem annak javára, jó hill
