Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

Sándor és a környezetéhez kapcsolódó személyek gondolkodásmódját megismerjük: „Támogatjuk a népi hatalmat, vagyis a demokráciát, sőt ki akarjuk teljesíteni, hogy a ma legjobb esetben a nép érdekében gyakorolt hatalom holnap a nép által gyakorolt hatalom legyen. Ezzel együtt jár, hogy támogatjuk a szocialista rendszer beépülését a magyar politikai, gazdasági és társadalmi életbe. A szocializmus alapintézményei az elmúlt 12 év alatt jól-rosszul le is rakódtak. Nem vitatkozunk most már sokat azon, hogy lehetett volna kevesebb áldozattal és több eredménnyel lerakni, de azt határozottan kívánjuk, hogy a továbbfejlesztés ne történjék és ne történhessék erőszakosan semmilyen területen.”77

Püski jól látta, hogy a hatalom kompromisszumokat vár el a nemzeti demokratáktól. Szüksége van a népi írókra, de ugyanakkor erőt is akar mutatni az irodalmi élet szereplői előtt. Ajánlatot fogalmazott meg tehát annak érdekében, hogy nagyjából tisztázni lehessen „azokat a feltételeket, amelyek mellett a nem kommunista, de szocialista érdeklődésű magyarok, legyenek bármilyen foglalkozásúak, együtt tudnak működni a kommunistákkal”.

Püski nyolc pontban foglalta össze saját feltételeit. Egyrészt leszögezte, hogy „...szocialisták vagyunk, vagyis magunkénak valljuk a közösségi alapelvű társadalmi rendszert, s a kapitalizmus és a kommunizmus között előbb-utóbb bekövetkező szintézisben a szocialista oldalt kívánjuk erősíteni. A döntő gazdasági és kulturális intézmények közösségi tulajdonúak legyenek. A közösségi szektorban is azonban már nagyobb részt kívánunk biztosítani a szövetkezeteknek, s jelentős kisparaszti, kisipari és szabadfoglalkozású működést tartunk kívánatosnak, s ezt nemcsak átmenetnek szánjuk, mint a kommunisták, hanem — amennyiben lehet erről egyáltalán beszélni - »végső« formának.” Természetesnek lehet tekinteni, hogy a szövetkezeti társas tulajdon gondolatát a parasztpártiak mindenképpen érvényesíteni szándékoztak, de természetesen a kismagántulajdon tiszteletben tartásával.

Másodsorban a nemzeti kultúráról kívánt Püski beszélni, mert „magyarok vagyunk, a magyar érdek és ízlés legyen döntő nemzeti életünkben. Nem kívánjuk idegenekre ráaggatni a miénket, de mi sem akarjuk majmolni az övékét, akár nyuga77 Püski Sándor: Könyves sors - magyar sors. Budapest, 2002, Püski, 71.

86