Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

désével fel lehetne állítani az Irodalmi Tanácsot, melyet nem sikerült februárban megalakítani.

Kérelmüket egy elkötelezettséget és kompromisszumkészséget tartalmazó nyilatkozattal zárták: „Az előterjesztettek szorosan összefüggenek az úgynevezett öregebb népi nemzedék sorsával. Ez a nemzedék tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodik népéhez. Egy sem akadt közülük, aki népétől és hazájától elszakadt volna. Mindannyian minden körülmények közepette vállalták a sorsot tekintet nélkül arra, hogy e nemzedék nem egy tagjának életében a sors inkább balsors volt. Valamennyien magukévá tették a szocializmus eszményét. Életkoruk a 60 év körül mozog, tehát életművük betetőzéséről van szó. Ehhez bizonyos lélektani körülmények nélkülözhetetlenek, így az, hogy legyen saját otthonuk, legyen folyóiratuk, melyet azonban az egész haladó nemzet irodalom folyóiratának tekintenek.”

Az aláírók mindannyian írók, köztük a kormányzat felé már számtalan gesztust tevő Szabó Pál és Veres Péter. Illyés és Németh aláírása azzal is kecsegtethette Kádárékat, hogy meg tudják törni az írók ellenállását, s bekapcsolódnak abba az intézményi struktúrába, melynek létrehozását tervezték. A Kádár-kormány azonban ekkor már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy radikális lépéseket tegyen az irodalompolitika területén.

Az MSZMP Titkárságának 1957. április 19-ei ülésén hagyták jóvá Biszku Béla szóbeli előterjesztése alapján az írószövetség feloszlatásáról szóló közleményt. „Az írószövetség működését felfüggesztő határozat után lefolytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az írószövetséget az ott tevékenykedő személyek egy csoportja a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadás eszközéül használta fel. Ezért a belügyminiszter az írószövetséget feloszlatja.”73 Ezen a titkársági ülésen határoztak az Irodalmi Tanács tagjairól, illetve döntöttek a Kortárs megjelenéséről, melyet nem tartottak időszerűnek. A javaslatot előterjesztő Kállai Gyula szóban azzal magyarázta az elhalasztás indokát, hogy

.....egy második lap [ti. az Élet és Irodalom mellett] megjelentetése oda vezetne, hogy az ellenpóluson megjelennek az ingadozó elemek írásaikkal, s igyekeznek meghódítani már az első számot. A lap cikkei, írásai [...] kétér73 MSZMP Titkárság 1957. április 19-ei ülés jegyzőkönyve, 8. MÓL 288. f. 7/5 ö.e.

82