Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Visszavonulási kísérlet a kultúra bástyái mögé

A kultúra területén a nemzeti demokraták Püski Sándor személyében biztos bástyára számíthattak. Püskit 1956 novemberében a Petőfi Párt irányító testületének titkárává választották, mind az írók, mind a párt szimpatizánsai körében tekintélye volt. A Püski Kiadó múltja, 1938-tól kezdődő tevékenysége meghatározó része volt a népi mozgalom történetének, hiszen kiadóján keresztül kaptak nyilvánosságot a népi írók művei. A felesége által szervezett olvasómozgalom, a baráti kör jelentette számukra a biztos kapcsolatot olvasóikkal. Az 1943 nyarán szervezett szárszói találkozóval a Püski Kiadó nemcsak a könyvkiadás és terjesztés, hanem a közéletformálás területén is letette névjegyét.

A Püski Kiadót 1950-ben államosították, semmilyen kártalanításban nem részesültek, még az aznapi bevételt is elvitték boltjukból. Hosszú éveken keresztül kerámiakészítésből tartották fenn magukat. Az önállóságot nem adták fel, nem voltak hajlandók betagozódni a Rákosi-korszak hajbókoló rendszerébe.

1954-ben felajánlotta Püski Sándornak Veres Péter, aki akkor az írószövetség elnöke volt, a frissen megalakult Magvető Kiadó gazdasági igazgatói tisztét, de Püski nem vállalta el azt sem, mert tudta, hogy a könyvszakmában pozícióhoz jutott ellenségeivel szemben nem fogja tudni megvédeni magát, javaslatait nem tudja majd érvényesíteni.

1956 késő nyarán úgy látta, hogy az irodalom szférájában is megkísérelheti a képző- és iparművészet területén akkor már működő és kedvező tapasztalatokat mutató gazdasági munkaközösség, szakmai szövetkezés kezdeményezését. Augusztus 31-ei dátummal levelet küldött tíz írónak, melyben egy irodalmi szövetkezet megalapításának szándékáról kérdezte véleményüket. „Nem mindegy az, különösen egy kis nemzet számára nem mindegy, hogy 10-15 elsőrangú író, a magyar irodalom eleje, milyen kedvvel és milyen hatásfokkal dolgozik” - írta Püski a Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Remenyik Zsigmond, Sinka István, Szabó Lőrinc, Szabó Pál, Tamási Áron és Veres Péter számára eljuttatott levélben. Felismerve a közhangulat változását, javaslata egy „...önálló félhavi folyóirat és könyvkiadó vállalat, melyben a hozzánk húzó fiatalokkal együtt valamennyien részt vehetnénk. Az együttes vállalati formája is önként adódik: nem akarunk az állam terhére lenni, s azt sem akarjuk, hogy az állam legyen különösebben a mi terhűnkre. A képző- és ipar71