Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
Toleranciáról és a nemzetközi politikában való jártasságról vall az a kitétel, melyben „nemzeti méltóságunkkal és szuverenitásunkkal összeegyeztethető módon” javasolták az aláírók az ENSZ és Magyarország között - politikailag árnyalt megfogalmazásuk szerint - „a legutóbbi időkben rideggé vált viszony” rendezését. A nyilatkozat végén biztosították az aláírók a Kádár-kormányt, hogy a januári kormánynyilatkozatuknak a javasolt kiegészítésekkel történő újragondolása lehetővé tenné a „kormány és az agrárpártok között a nemzeti erők összefogása érdekében kívánatos koalíciós kormányzat” megteremtését. Az 1957. január 7-én készült javaslatok sorsáról csak annyit tudunk, hogy azt 1957. január 7-én vagy 8-án este Bibó és Göncz Árpád átadták a Budapesten tartózkodó Menon nagykövetnek és Rahman ügyvivőnek a margitszigeti Nagyszállóban. Ezen a találkozón kaptak tájékoztatást arról, hogy a decemberi nyilatkozatukat az indiai nagykövet átadta Moszkvában Bulganyin miniszterelnöknek, ám arra semmilyen reakció nem született. A Petőfi Párt és a Kisgazdapárt 1957. januári közös nyilatkozata volt az utolsó ellenzékinek mondható fellépés hosszú évtizedekre. Az általuk megfogalmazott javaslatsor politikai alternatívát kínált a hatalmon levőknek, kompromisszumot és megoldást a feszült belpolitikai és nemzetközi helyzetünkre. A nemzeti demokraták politikai pártja bejelentette, hogy működését szünetelteti, majd 1960 januárjában ténylegesen fel is számolták a Petőfi Párt még működő központi irodáját, s ezzel a párt megszűnt. A nemzeti gondolatot politikai téren megszemélyesítő Bibó István még több elemzést, javaslatot készített 1957 tavaszán, ám azok már nem pártfunkciójához kötődtek, magánemberként fogalmazta meg őket. 1957. május 23-án Bibót letartóztatták, majd Göncz Árpáddal együtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a november 4-e utáni tevékenysége miatt. 1957 tavaszára az ellenzéki tevékenység feltételei megszűntek, az ellenállás más formáit kellett alkalmazniuk a nemzeti demokraták képviselőinek. 69
