Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Bevezetés - a nemzetépítő demokratikus ellenzék
a Márciusi Frontról s a legendás szárszói találkozóról tudósítanak. Ezek alapján úgy tűnik, mintha a mozgalom feloldódott volna az egypártrendszer keretei közt, mi több: egyes feldolgozások elhalásáról, megalkuvásáról közöltek fejtegetéseket. A harmadik út, a saját út elképzelése azonban mindvégig jelen volt a közgondolkodásban. Hol erőteljesebb hangon, hol halkabban, de ellenzéke volt a rendszernek, s ellenállt a gondolatrendőrség támadásainak. Nemcsak akkor, amikor már gyengült a rezsim, amikor népszerűvé vált felszólalni ellene, hanem akkor is, amikor megalakult, ereje teljében volt, és kíméletlenül elfojtotta a másként gondolkodókat. A népi eszmevilág az 1956-os népfelkelés egyik hajtómotorja volt. A nemzeti függetlenség és a többpártrendszerű választáson alapuló parlamentáris demokrácia megvalósulásával új korszak víziója lebegett az emberek szeme előtt. 1956 kétségtelenül nemzeti felkelés volt, mely a szociális igazságosságra való törekvés mellett maradéktalanul biztosítani kívánta az emberi és polgári szabadságjogok érvényesülését, tehát elutasította a proletárdiktatúrát, a magántulajdon felszámolását, a kötelező ateizmust, de nem tekintette a jövő útjának a liberális kapitalizmust sem, mivel az nem vallotta céljának a szociális igazságosságot. A nemzeti függetlenség és a demokratikus fejlődés sajátos magyar útját a népi mozgalom politikai szervezete, a Petőfi Párt névvel újjáalakuló Nemzeti Parasztpárt képviselte az 1956. november 3-án megalakult Nagy Imre-kormányban. A Petőfi Párt vezetőségének megbízásából Farkas Ferenc, a párt főtitkára és Bibó István, az egyik vezetőségi tagja került be a koalíciós kormányba. Ez a testület azonban egyszer sem ült össze — a november 4-én hajnalban bekövetkezett szovjet invázió elsöpörte. Mindazonáltal a Petőfi Párt s rajta keresztül a népi eszmevilág a felkelés politikai konszolidálásának aktív szereplőjévé vált, s tevékenységével nemcsak az utolsó napokban, hanem a felkelés letörését követően is meghatározó szereplője lett a nemzeti érdekek megtartását szolgáló politikai alternatívák kidolgozásának és azok új hatalom felé való közvetítésének. 2014-ben jelent meg a Nemzeti Parasztpárt történetét feldolgozó monográfiám,1 amely végigkövette a Nemzeti Parasztpárt működését 1939 júniusától 1960 elejéig, 1 Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede, 1939-1960. Pilisszentkereszt, 2014, Barangoló. 6
