Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
A Nyilatkozat aláírása december 8-a és 14-e között zajlott több-kevesebb sikerrel. A Nyilatkozatot egyetértőén aláírta a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa nevében Major Máté és Markos György, a Petőfi Párt nevében Farkas Ferenc főtitkár és Bibó István vezetőségi tag, a Szociáldemokrata Párt nevében Kelemen Gyula főtitkár, a Parasztszövetség nevében Kelemen Sándor és Göncz Árpád. A Kisgazda- párt és Kovács Béla pártelnök nevében december 10-én Tildy Zoltán, utóbbi azonban aláírását másnap visszavonta. Varga István és Rácz Jenő a Kovács Bélával történt előzetes megbeszélés alapján azonban mégis amellett döntött, hogy a Kisgazdapárt neve is szerepeljen a Nyilatkozat támogatói között. Az Andropov szovjet nagykövethez elküldött Nyilatkozat kísérőlevelében Farkas Ferencék jelezték, hogy azt támogatta írásos nyilatkozatával az írószövetség Erdei Sándor, Háy Gyula, Tamási Áron és Veres Péter aláírásával, illetve a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács egyetértéséről biztosította a szöveg kibocsájtóit. A koalíciós pártok mellett a Demokrata Néppárt is csatlakozott a Nyilatkozathoz, ám támogató nyilatkozatukat Bibó magához vette, s óvatosságból nem említette meg az indiai követhez írott kísérőlevelében. A nyilatkozatot lefordították angol és orosz nyelvre is. A Nyilatkozatnak a szovjet kormányhoz és Szovjetunió magyarországi nagykövetéhez történő eljuttatását az indiai követségtől kérték. Az indiai nagykövetség arra is felhatalmazást kapott, hogy azt Bécsben, az Egyesült Nemzetek képviselőjének, De Seynes-nek átnyújthassa. Az akkor Magyarországra utazó K. P. S. Menon, India moszkvai nagykövete, vállalta, hogy a Nyilatkozatot eljuttatja Bulganyin szovjet miniszterelnökhöz. A Nyilatkozatot valóban átadta, ám arra elutasító válasz érkezett. A szovjet nagykövetnek 1956. december 21-én közvetlenül is elküldte Farkas Ferenc egy kísérőlevéllel, melyben leírta, hogy tudomása szerint a december 10-ei küldeményüket nem kapta meg a szovjet nagykövet.37 Egy másik előkerült dokumentum szerint 1957. január elején ismét átadták a Nyilatkozatot Andropov szovjet nagykövetnek — ezúttal Bibó István vitte el —, aki azt 37 Szeredi Pál: A kiegyezés keresésének egy dokumentuma 1956-ból (A Petőfi Párt javaslatai). Juss, 1989, 2. szám, 6-9. 53
