Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)

Menteni, ami menthető

szik.”32 Fontosnak tartom kiemelni, hogy a nyilatkozat készítői ezt a javaslatot már nem a nemzetközi fórumoknak, hanem a kibontakozásban szerepet vállaló szervezeteknek és szervezetek nevében teszik. Bibó korábbi megfogalmazásai elsősorban a nemzetközi szervezeteknek szóltak, hiszen azokat mint egy regnáló kormány képviselője fogalmazta meg. A november végi helyzetértékelés, melyet a Petőfi Párt nevében készített, s a december eleji kibontakozási javaslat is már politikai szervezetek közös állásfoglalása, s célja a Kádár-kormánnyal történő megegyezés.

Bibó és a Petőfi Párt realitásérzékét mutatja, hogy a Nyilatkozatból több olyan követelést és elképzelést kihagytak, melyek egyrészt idejétmúlttá váltak (Nagy Imre és csoportjának deportálásával egyértelmű lett, hogy a kibontakozás nélkülük kezdődhet csak meg), másrészt a legkevesebb visszalépést, illetve presztízsveszteséget jelentettek a Szovjetuniónak és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak.

Nincsenek biztos információk arra vonatkozóan, hogy az MSZMP Központi Bizottságának tagjai közül kik és milyen formában tartották a kapcsolatot a kibontakozást kereső erőkkel, az írókkal, a kisgazdapárti és parasztpárti vezetőkkel, de az Intéző Bizottság és a Központi Bizottság jegyzőkönyveiből kiderül, hogy történtek ilyen jellegű beszélgetések. Leginkább Kállai Gyula, Fehér Lajos és Aczél György megszólalásai jelzik, hogy volt kapcsolatuk a kommunista vezetőknek a nemzeti oldal képviselőivel. A Nyilatkozat megszületésében és pontjainak összeállításában tehát nemcsak a felkelés eredményeinek megőrzése, hanem valamilyen kompromisszumos kormány megalakításának és programja kialakításának a szándéka is vezette az összeállítókat. A nyilatkozat 1956. december 1. és december 8-a között született, de ismereteink szerint annak első változatát már december 8-a előtt átadták Rahman indiai ügyvivőnek és Menon indiai nagykövetnek, hogy azt juttassák el a Szovjetunió kormányához, illetve a nemzetközi szövetségekhez és a nagyhatalmak képviselőihez.

K. P. S. Menon, India moszkvai nagykövete, Budapestre érkezése után találkozott Bibóval és Göncz Árpáddal. Bibó addigra összeállított egy újabb feljegyzést,

32 Nyilatkozat Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról. In Bibó István: Válogatott tanulmányok. Szerk. ifj. Bibó István. Budapest, 1990, Magvető, 189-196.

49