Szeredi Pál: Nemzetépítő demokratikus ellenállás a Kádár-korban 1956-1987 (Pilisszentkereszt, 2015)
Menteni, ami menthető
döttei leszögezték, hogy többpártrendszert tartanak kívánatosnak, de csak a szocializmus alapján álló pártok működhessenek, tartsanak szabad és titkos választásokat, ám csak bizonyos idő eltelte után. A Népszabadság 1956. november 15-ei száma a következőképpen számolt be a tanácskozásról: „Kádár János elvtárs behatóan elemezte ezeket a követeléseket. Mindenekelőtt ismertette a kormány álláspontját Nagy Imrével kapcsolatban. Elmondotta, hogy Nagy Imre jelenleg egy külföldi állam budapesti követségén kért menedékjogot, s így nincs módunk vele tárgyalni. Ilyen körülmények között természetesen Nagy Imre nem lehet miniszterelnök. Ha Nagy Imre lemond erről a területen kívüliségről, ismét magyar földre lép, meglesz a lehetősége annak, hogy tárgyaljon és megegyezzen velük.”25 A országban tulajdonképpen kettős hatalom jött létre, hiszen Budapesten Kádárék gyakorolták a központi hatalmat, ám helyi szinten a felkelés céljaival azonosuló, a közbizalmat élvező munkástanácsok és nemzeti tanácsok szervezték a települések életét, s Budapesten a Központi Munkástanács létrejöttével tényleges ellenzéki központ is alakult. Számolniuk kellett az írószövetség és a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa fellépésével is, mivel az értelmiség támogatására feltétlenül szükségük volt. Legnagyobb problémájuk azonban a jugoszláv nagykövetségen tartózkodó és társaival együtt a posztjáról lemondani nem akaró miniszterelnök, Nagy Imre volt, akinek puszta jelenléte is óriási kihívást jelentett a Kádár-kormány számára. Pár nappal korábban, november 11-én, mind a jugoszláv nagykövetségre beszorult MSZMP Intéző Bizottság, mind a Kádár János vezette, magát az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának nevező pártvezetés tartott megbeszélést. Kádár János saját testületé előtt részletesen elemezte a november 4-e után kialakult helyzetet. A Nagy Imre-csoporttal kapcsolatban kijelentette, hogy „...adják írásba, hogy önmagukat mint minisztereket megszűntnek tekintik, és mondjanak valamit a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban. Feltétlenül ki kell jelenteniük, hogy ez ellen a kormány 25 Szilárd népi hatalom, független Magyarország. Népszabadság, 1956. november 15., 1. 42
